A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
67 eme rendkívüli nagyfontossággal bíró ügyben az ország állapotáért felelős lénye- zőket saját hatáskörében támogatni s a főpásztori Kormányzatára bizolt lelkészi kart e törekvésben való buzgó közreműködésre alkalmas módon megnyerni mél- tóztassék. Abban a meggyőződésben, hogy Méltóságod a kért erkölcsi támogatást a kormánytól megtagadni nem fogja, van szerencsém méltóságoddal az e tekintetben szem előtt tartandó sarkalatos nézőpontokat a következőkben ismertetni: Az 1914. évi XLV. t. c. 7. §-a értelmében a bevonultaknak segélyre egyébként igénnyel biró olyan családtagja, akire a halóság megállapítja, hogy megélhetését megfelelő munka vállalásával biztosíthatná, segélyre igényt nem tarthat. Ebből kifolyólag elveszti a segély iránti igényét minden olyan mezőgazdasági munkára alkalmas segélyezett egyén, aki a mezőgazdasági munkák megnyíltával nem él az így kínálkozó alkalommal, s ha hívják is, nem meg}7 el napszámba, vagy nem fogad el megfelelő neki fölajánlott gazdasági munkát. Az élvezett segély megvonását vagy leszállítását a kormány azonban nem kívánja azoknál, akik tényleg résztvesznek a mezőgazdasági munkákban s ezen a címen egészben vagy részben biztosíthatják létfentartásukat, hiszen a törvény célja és indoka nem az, hogy a dolgozni akarók juttassanak rosszabb helyzetbe, hanem ellenkezőleg az, hogy azok fosztassanak meg a segélytől, akik a munkától vonakodnak. így hozza ezt az osztó igazság magával, amely nem tűrhetné, hogy az állam által a hadrakeltek családjai részére olyan bőkezűen megállapított segély azoknak nagyrészét tétlenségre bírja, akiknek munkaerejére most, a háborúban nagyobb szükség van, mint valaha, s ezállal a legfontosabb gazdasági közérdekeket károsítsa. Ennélfogva a kormány már el is rendelte az államsegély megvonását mindazoktól. akik saját egészségi állapotuknál, testi erejük és családi viszonyaiknál fogva munkára mehetnének, s akikről beigazo- lást nyer, hogy nekik megfelelő gazdasági munkára fölhivattak és azt visszautasították. Ez a körülmény az egész országban a lakosság körében kidoboltatás és a köz- hirrététel más szokásos módján a legszélesebb körökben tudomásra hozatott már ugyan, de oly célból, hogy ez a tény kellőleg átmenjen a köztudatba s annak szükséges és méltányos voltát belássák az érdekelt néprétegek, egész bizalommal kérem a lelkészi karnak, mint a nép természetes vezetőinek, tanácsadóinak közreműködését és nem kételkedem benne, hogy ez mielőbb megteremti gyümölcsét abban az irányban, hogy a segélyezett családtagok is ki fogják venni részüket a gazdasági munkából, ezállal biztosítva az ország megélhetését is. Hasonló kérést fejezek ki egy másik nagyfontosságu közérdekű ügyben is. Ez a közélelmezés biztosításának kérdése, amelynek sikeres megoldását szintén csak a társadalom céltudatos közreműködésétől várhatjuk. A kormány fáradságot nem kiméivé, akadályt nem ismerve dolgozik e nehéz feladat megoldásán s az ahhoz fűződő nagy nemzeti érvek kapcsán kéri főpásztorai utján a lelkészi kart, hogy világosítsa fel minden rendelkezésére álló módon a népet, hogy a hatósági intézkedések, ha olykor zaklatásnak látszanak is, magasabb nemzeti érdekből szükségesek,
