A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
15 ember csak ilyen kevertlisztből sütött kenyeret fogyasszon, ezennel felkérem azokat, akik a maguk gabonájából őrölt lisztből otthon sütik a kenyeret, hogy ők se fogyasszanak tiszta búza- vagy rozskenyeret, hanem ők is keverjék a búza- vagy rozslisztet egyharmad részben árpa-, burgonya- vagy tengeri-liszttel és azt a hu- . zát és rozsot pedig, amire, ha ők is kevertlisztből sütnek, a maguk házánál nem lesz okvetlenül szükség, adják el, hogy a búza és a rozs eljuthasson azokhoz, akiknek arra szükségük van. A tiszta búzából készült fehér kenyér és a gabonával leli magtár, padlás, kamara más időkben mint a földmivelő- ember fáradságának Istentől való jutalma, öröme volt a gazdának és büszkesége a gazdaasszonynak. Ma, aki keveretlen tiszta búza, vagy rozslisztből sütött kenyeret eszik, s aki rejtegeti a gabonát, amire a maga házában és gazdaságában nincsen okvetlenül szüksége, vétkezik a haza ellen és az ellenséget segíti, mert gyöngíti az ország gazdasági erejét. A kormánynak éppen ezért országos érdekből joga volna azt, amit most kér. rendeletben kiadni. Azt hiszem azonban, hogy nincsen és nem is lesz szükség ilyen rendeletre, mert ezután a felkérés után bizonyára nem lesz egyetlen ember sem az országban, aki, amikor az ország jóvoltáról van szó, ne hajtana a komoly kérésre, s üres hiúságból, vagy alacsony önzésből előbbrevalónak tartaná magamagát a haza érdekénél. A kötelező rendelet kiadása helyett kinek-kinek lelkiismeretére bízzuk a dolgot, s reméljük, hogy mindenki belátja, hogyha most nem tiszta búza- vagy rozslisztből sütőit kenyeret eszik és nem tart vissza több búzát és több rozsot, mint amennyire, takarékosan számítva, szüksége van, hazafias kö- j (élességéi teljesít és — akármilyen kis dolog is ez harcban álló vitéz katonáink hősi véráldozatához képest — ezzel mégis igazán mindenki hozzájárulhat ahhoz, hogy ellenségeinken dicsőséggel diadalt arathassunk. Budapest, 1914. december 12-én. Báró Ghillány Imre, m. kir. földmivelés- ügvi miniszter s. k. Győr, 1915. január 28. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztertől. 2688/1914. eln. sz. Az elmebetegek, illetőleg elmebetegségben szenvedett egyének besorozásának elkerülése végett, továbbá a gyengeelméjüek és szellemileg visszamaradottak fegyveres szolgálatra való alkalmasságának a sorozó-bizottsá- gok által leendő megbirálásának megkönnyítése céljából a véderőről szóló törvény végrehajtására vonatkozó utasítás I. része 49. §-a 9. pontjának harmadik és negyedik bekezdése többek között a következő rendelkezést foglalja magában: Az elemi népiskola helyi hatósága (gondnokság, iskolaszék) köteles minden év december 31-ig az illetékes községi elöljáróságok számára azoknak a 6—14 éves fiútanulóknak a névsorát megküldeni. akiket a gondnokság vagy isko- szék az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 2. §-a értelmében mint testileg vagy szellemileg gyenge gyermekeket, az iskolába járás alól a tiszti, járási, községi, kerületi vagy körorvos bizonyítványára felment. Épen igv köteles a gondnokság, illetőleg az iskolaszék azon ragályos bajban vagy elmebetegségben szenvedő avagy taníl- hatatlan tompaelméjü gyermekekről szerkesztett névjegyzéket a mondott időpontig beküldeni, akik az idézett törvénycikk 3. §-a alapján a nyilvános intézetekből kizárattak. Budapest, 1915. évi január hó 16-án. Jankovich. 83. i. sz. Jelentés iskolába- járás alól felmentett gyermekekről.
