A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
6 Jézus minden figyelmeztetés nélkül minden tanítását, parancsát, tanácsát saját példájában mutatta be. Szegénységet kell valakinek nyugodt megadással elviselnie? Jézus jászolyban, hozzá idegenben született; szállást se kapott; a szegényes kis názáreti házban nevelkedett; a keresztfán hajtotta le fejét. Üldöznek valakit ? Őt alighogy megszületett, halálra keresik s a gyalázat fáján s az ő kereszthalála által megdicsői- tett szent kereszten adta ki lelkét. A tisztaság gyakorlatához kell példa ? Szűztől született, szűz nevelő-atyát választott, szűzre bizta édesanyját, szüzeket vagy állapotuknak megfelelő tisztaságban élőket választott apostolaiul a tiszta- ságos Jézus, a szüzeket nevelő bor, aki a legtökéletesebb szűztiszta életet folytatta mindhalálig. Pedig „üdvözíteni jővén azt, ami elveszett volt“ j a bűnösökkel annyit törődött, velük megmentésük céljából annyit foglalkozott, annyit érintkezett, hogy a bűnösök barátjának nevezték.2 Nehezen megy az engedelmesség áldozatja? Engedelmes vala3 szüleinek, kik teremtményei voltak; a vallási és világi hatóságoknak s mennyei atyjának; fenékig kiürítette a szenvedés kelyhét. Nemcsak hirdette, hanem híven gyakorolta is: „Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak és ami Istené, az Istennek.“4 Az adófizetés kötelességének teljesítésében is személyesen adott példát s lerótta a legsúlyosabb adót, a vér adóját is; utolsó cseppig kiadván drágalátos szent vérét saját nemzetéért és az egész emberiségért. — Hazaszeretetét omló könyeivel is megszentelte. 1 Sz. Máté i8, II. — * Sz. Luk. 7, 34. — 8 Sz. Luk. 2, 51. — * Sz. Márk. 12, 17. Mily mélységes és szentséges hazafiui fájdalom csendül ki Jézus szavaiból, ki „látván a várost, sira azon, mondván: Vajha megismerted volna te is legalább ezen a te napodon, amik béke- ségedre szolgáltak:ul „Jeruzsálem ! Jeruzsálem ! mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyüjteni iiaidat, amint a tyuk egybegyűjti csirkéit és nem akartad."2 Mit mondjak alázatosságáról? Kinek élete azóta, hogy érettünk, szegény bűnös emberekért leszállt a földre, egyszerű, igénytelen szülőket választva, merő alázat egész a halálig, még pedig a kereszt haláláig ? Áhítatáról? Aki egész éjjeleketvirasz- tott át imádságban és elmélkedésben ? Szent buzgalmáról Isten dicsősége s a lelkek üdve iránt? Az Isten házából kiűzte az árusokat, a vallás törvényeit a leghivebben teljesíti, mindent elkövet, hogy a bűnösöket megtérítse. Szent böjtöléséről? Béketüréséről ? Szelidségéről ? Gyermeki kegyeletéről édesanyja iránt ? Szeretetéről annak, ki ég és föld között a kereszten függve még legádázabb ellenségeiért, kegyetlen gyilkosaiért is imádkozott? És igy föl lehetne sorolni kegyes és irgalmas Szivének minden erényét, mert az ő élete minden erénynek legfényesebb, legtisztább tükörképe, melyek tündökölve tükröződnek vissza egészen az ő Szentanyja s részletekben többi szentjei életében is, hogy senkit vissza ne riaszthasson s föl ne menthessen Jézus Krisztnak, az útnak és vezérnek követésétől az ő isteni személyének vég1 Sz. Luk. 19, 41—42. — 8 Sz. Máté 23, 27.
