A Győri Püspökség Körlevelei, 1915

Tartalomjegyzék

139 6005. sz. Hőseink sírjának gondo­zása. épülésére egy hazafias ünnepéig kereté­ben zászlajukba beleilleszteni s az ünne­pély napjáról osztályunkat értesíteni ke­gyesked jenek. Vitéz katonáink megérdemlik, sőt el­várhatják tőlünk, hogy a bennük élő er­kölcsi erőket ezzel is fokozzuk, mert mint gróf Andrássy Gyula mondotta: »a világ­háborút erkölcsi tényezők fogják eldön­teni, és az főig győzni, aki ügyének igaz­ságában és győzelmében erősebben és to­vább tud hinni, aki erősebben tud akarni és többet tud szenvednie. És minthogy a magyar szív eddig sem mutatkozott kevesebbnek a magyar kar­nál, s minthogy e viharból Szent István koronájának tündöklő sugárzásban kell kikerülnie, minden kövén csillogjon ott nemzeti érvényesülésünk és haladásunk fénye, vérünkkel tegyük pirosabbá rubini­jait, a jótékonyság nemes tüzével pedig legyük ragyogóbbá aranyát. Eme biztos tudatban bocsátjuk ki fel­hívásunkat, csatoljuk ahhoz a megrende­lési lapokat és kérjük a nagyközönséget, hogy ügyünket eddigi meleg szeretetével és áldozatkészségével felkarolni kegyes­kedjék. Budapest, 1915. július hó 1-én. Dr. Houányi Géza, országgy. képviselő, oszt. vezető. Az Országos Hadsegélyző Bizottság Jel vényosztályának fenti felhívását Ntdő lelkészkedő Papságomnak jóindulatú tá­mogatásába melegen ajánlom. Győr, 1915. október 8. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől. — 8281/1915. cin. szám. — Valamennyi Főtiszt. Egyházi Főható­ságnak. A világháborúnak talán legnagyobb erőfeszítése és megpróbáltatása ama hő­sies küzdelem volt, melyet katonáink a Kárpátok természetadta érődéiben vívtak meg az idő viszontagságai mellett a ha­zánkra törő ellenséggel. Hála a Minden­hatónak, az ellenséget már saját hazájá­ban üldözzük és a Kárpátok koszorúján uj honalkotás munkája folyik; uj tűz­helyek, uj falvak, uj templomok és uj is­kolák keletkeznek s a hadak útját 'mia már csak ama jeltelen és névtelen sirdombok mutatják, hol a hős katonák nyugszanak, kiknek vére árán mi uj életet kezdhetünk. Ezrek és ezrek zarándokolnak oda, öz­vegyek, árvák, szülők, rokonok és barátok keresik a jeltelen sírok között elhunyt leg­drágább kincsüket. E sírok nem maradhatnak jeltelenül! Hisz Isten után őket illeti a hála azért, hogy szabad hazában ki-ki szabadon áld­hatja Istenéi. Hazánk egységét ők védték ■meg, ők tartották meg számunkra azt a helyet, hol honszerző őseink először lát­ták meg a hazát, ők űzték távol az ellen­séges hatalmat, mely az egyházi és pol­gári élet szabadságát saját birodalmában sem védi meg. Drágább nekünk azóta e föld, mióta benne nyugszanak, a Kárpá­tok földje, hol az ő emlékük, önfeláldo­zásuk dicső példája a legnemesebb pol­gári erényeknek lesz termékeny talaja. De kedves az ő sirhantjuk azért is nekünk, mert örökké emlékeztetni fog minket arra, hogy mint lett eggyé a hazának minden polgára a szenvedés napjaiban. Az el­hunyt hősökkel való közösségünk szent érzete a társadalmi áldozatkészségnek oly csodálatos mozgalmát teremtette meg, hogy bizonyára csakis ez tehette lehetővé a hadsereg teljesítőképességét és nagy­szerű fegyvertényeit. A nemzet eme nagy munkájában nemes rész jutott hazánk egyházi hatóságainak. Nemcsak személyes jelenlétükkel, anyagi áldozatkészségükkel,

Next

/
Thumbnails
Contents