A Győri Püspökség Körlevelei, 1915
Tartalomjegyzék
137 Minden alkalmas módon ismertessék minél szélesebb körben a jegyzés feltételeit, módozatait, gyümölcsöző természetét. Hangsúlyozzák, hogy mindazok, kik tehetségük szerint hadikölcsönt jegyeznek, hazafias, szent kötelességet teljesítenek, hozzájárulnak a diadalmas béke kivívásához. Hős katonáink a harcmezőkön vérüket ontják a hazáért. Tőlünk, itthonmaradottaktól a haza azt kívánja, hogy anyagi hozzájárulással is biztosítsuk azon feltételeket, melyek a magyar névre eddig is oly sok dicsőséget hozó küzdelem méltó, győzelmes folytatásához szükségesek. Nem kér adományt, anyagi áldozatot, hanem csak kölcsönt, mely adójára is hasznos befektetést jelent. Nem volnánk méltók a magyar névre, ha felhívása elől elzárkóznánk. Ennek folytán felhívom Ntdő Papságomat, hogy az egyházi tulajdont képező takarékbetéteket lehetőség szerint a kibocsátás alá kerülő harmadik hadikölcsön jegyzésére fordítani szíveskedjék oly mértékben azonban, hogy az előrelátható kiadásokra a szükséges készpénzfedezet megmaradjon. E célból kérdéses betéteket a kötmé- nyezés alól feloldom. Feloldott tőkék azon pénzintézet utján fektetendők hadikölcsön-kötvényekbe, melynél elhelyezve voltak. A jegyzett kötvények névértékűről egyházmegyei hivatalomhoz jelentés küldendő. Egyidejűleg minden plebániahivatal- tól arról is jelentést kérek, hogy az egyházi tőkékből mekkora névértékben jegyezlek kötvényeket az első és második hadikölcsön kibocsátásakor. Győr, 1915. október 8. Az Országos Hadsegélyző Bizottsági Jelvényosztálya. — Hadi zászlószög, In Memoriam 1914—1915. Az a titáni küzdelem, melyet Ausztria- Magyarország, hűséges és nagy szövetségesével, Németországgal karöltve közel egy esztendeje — mondhatni — a fél világgal folytat, annyi babért font már a diadalmas szövetséges fegyverekre, hogy az már ma is méltán bámulatba ejti e világháborúban érdekelt és nem érdekelt népeket egyaránt. S ha majd fölkel a történelem napja s megvilágítja mindazt, amit ma szorongó ellenfeleink keserű és irigy hallgatással a homályba iparkodnak temetni, — soha dicsteljesebb napokat még nem fűzött Clio a világtörténelembe. S amikor kérdezzük, hogy mi az oka annak, hogy zászlóinkat győzclemről-győ- zelemre viszik katonáink, erre csak két feleletünk lehet. Az egyik az, hogy hadseregünk minden egyes tagja, a legelső vezetőtől a legutolsó katonáig tudja, hogy igazságos ügyért fogott fegyvert. Ez a ludat fokozza lelki és testi erejét, ez acélozza meg a kardját s emiatt sepri el nujga előtt a részben haszonlesésből,- részben öntudat nélkül harcba vitt ellenfeleinek százezreit és millióit. De van még egy másik tudatos érzése, amely nem értékelendő kevesebbre amannál. Tudja, hogj»- mialatt hős katonáink a harcterek véráztatta földjén száguldottak diadalról-diadalra, itthon az apák és testvérek, a nemzet egész fegyvertelen zöme, szintén diadalmasan megvívta csatáját. Megvívta keze munkájával, takarékossága gyümölcseivel és amit elsősorban kellene említeni, lángoló hazaszeretetének áldozatkészségével. Tudja, hogy bái'mily veszedelem érje őt a harcmezőn az itthomnaradottak nem feledkeznek meg gondoskodni róla s hozzátartozóiról. Künn a harcmezőn a nemzet kardja, 6004. sz. Hadi- zászló- szeg ajánlása.
