A Győri Püspökség Körlevelei, 1914
Tartalomjegyzék
122 boldogságukkal, tudván, miként az apostol figyelmeztet: „Hogy mind az ő uruk, mind a tietek mennyekben vagyon és személyválogatás nincs őnála. “ (Efez. 6, 9.) Ha Isten vagyont adott, ne feledjétek, hogy annak nem vagytok korlátlan urai, hanem számadással tartoztok Istennek, mire és hogyan használtátok? A könyörületesség, a szeretet műveinek hatásos gyakorlása a vagyont nyomról-nyomra kísérő kötelesség s egyik sikeres módja, hogy áthidalja az űrt a szegény és gazdag között és e külömb- séget, amely mindig megvolt s teljesen eltűnni sohasem fog, türhetővé tegye. Ha van tudástok, műveltségtek, ne szorítkozzék az csupán a mulandókra, hanem inkább törekedjetek, műveltségtek arányában, szent hitünk fölséges igazságait is mindjobban megismerni. Logjobb módja pedig a megismerésnek, az igazságok tanulmányozása mellett, az igazságok gyakorlása. Minél hivebben követi, gyakorolja valaki szent hitünk igazságait, minél inkább hozzájuk alkalmazza életét, tetteit, gondolkodását, annál inkább megismeri azok éltető erejét, nagyságát, mélységét. Mindazoknak, akiket a Gondviselés magasabb polcra helyezett, világítaníok kell életük fényével, mert, miként az írás mondja „a csekélyeknek irgalom adatik, a hatalmasok pedig hatalmasan fognak szenvedni.“ (Bölcs. 6, 7.) Hozzátok is fordulok, Krisztusban Szeretteim, akik kezetek munkájával keresitek a mindennapi kenyeret. Volnék-e Krisztus szolgája, ha titeket különösen nem szeretnélek? Hiszen maga az Üdvözítő is nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ö szolgáljon. Nevelőatyjául kézművest választott, s Ö maga földi életének legnagyobb részét műhelyben töltötte. Kicsinyelheti-e hát keresztény ember a munkát, amelyet az Isten Fia maga gyakorolt ? Nem tüntette-e ki mindenkor a népnek egyszerű fiait? Jászolyához a királyok és bölcsek előtt nem hivta-e a pásztorokat ? Tanítói hivatalában nem forgott-e legtöbbször a sokaság között? Azért, Kedves Testvéreim, becsüljétek a munkát s a munkás sorsát, amelyet az Isten Fia annyira megbecsült! Bizonyos, hogy iparkodhattok sorsotok javításán, sőt kötelességtek minden jogos eszközzel; egyesülhettek másokkal, hogy amit a magában álló elérni nem képes, azt egyesített erővel elérjétek. Ámde az alap, amelyen nyugszik boldogságtok, az igazi becsület, magatok, családotok üdvössége, az ami szent hitünk, Isten és az egyház parancsainak hű követése. Mások hitegetnek csalfa ígérettel, amelyek sohasem teljesülhetnek: de az Isten igaz és örök és hűséges jutalmának megadásában itt e földön és a földön túl. Krisztusban szeretett Híveim ! Szent Pál apostol figyelmeztet: „Nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük!11 (Zsid. 13, 14.) Ez a komoly gondolat áll a lelkem előtt most, amikor tűnődöm távozásomon egy helyről a másikra, „Nincs itt maradandó városunk,' érzitek ti is, valahányszor az élet fordulatai nagy változásokat, rázkódásokat hoznak, valahányszor időről-időre a múlandóság egy-egy szeretett rokont, drága barátot elszólít mellőletek. Komoly ez a gondolat, de egyben üdvösséges is, mert figyelmeztet, hogy ne tapadjunk túlságosan a földiekhez, ahol vég-
