A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
2 mintegy a kongresszus visszhangjaként, október hó közepén tartotta, háromnapi ájta- tossággal, hálaadó körmenettel. Mindkét megnyilatkozása az áhitatnak méltó volt a félszázados múlthoz és lelki kincsekben még gazdagabb jövendő reményére bátorít. Megerősíti e bizalmunkat az egyházmegyei papság imaegyesületének az Oltáregylet ünnepélyét követő közgyűlése, mely megfelelő hatásos módon zárta le az eucharisztikus jellegű lelki felbuzdulások sorozatát. Gyümölcsözzenek a közgyűlés tanácskozásai, megállapodásai a hitélet emelésére irányuló munkáinkban! Országos hitéleti mozgalmaink az elmúlt évben a Mária-kongregációk kongresszusában öltöttek testet. Felettébb örvendetes jelenség volt tapasztalnunk a Mária tisztelőinek szám és erőbeli gyarapodását. Adja a Mindenható, hogy az öntudatossá vált keresztény katholikus hívek ezrei minél több termékenyítő, életet ébresztő szellemet vigyenek ki a társadalom széles rétegeibe. Örvendetes eseménye volt a kongregációk összejövetelének főünnepnapján, november hó 24-én, a Szent-László-Tár salat házának és az abban emelt első szükségtemplomnak felszentelése. E templom utat mutat arra, miként lehet a templomhiányon segíteni ott, hol a hívek lelki szükséglete templom emelését elodázhatatlanul követeli, de állandó Istenházának építése akadályokba ütközik. A lelkipásztorkodás céljainak előmozdítása mellett a Szent-László-Társulat háza a társadalmi szükségleteken is segít, amennyiben hajlékot nyújt egyesületeknek, eszközt a szervezkedésre. Adja Isten, hogy az uj ház éreztesse jótékony hatását a székesfőváros népének körében, utánzásra találjon Budapesten s az ország egyéb városaiban, különösen ipari központokban, melyek leginkább igénylik a belterjesebb lelki gondozást! A kézföltétel által nyert kegyelem megújítására ez évben is megtartottuk lelki gyakorlatainkat. Ezen összejövetelünket úgy kívánjuk tekinteni, mint életmódunk szükséges, kiegészítő részét. Ez Szentséges Atyánknak, a pápának, határozott kívánsága, erre utalnak az egyház üdvös figyelmeztetései, erre a saját tapasztalatunk, erre ezen egyházmegyének hagyományai és dicséretes gyakorlata. Legalább három évenként egy Ízben minden egyházmegyei pap végezze el a lelkigyakorlatokat. Tudom, Krisztusban Szeretteim, hogy vannak olyanok, kiknek körülményéi, a helyettesítéssel járó nehézségek nem engedik az egyházmegye központjában, a püspöki székhelyen a szentgyakorlatok végzését. Ezek elvégzik azt máshol, s igazolják az illető rendház vezetőjének bizonyítványával. A többieket szeretettel kérem és hívom, hogy siessenek minél többször a közös gyakorlatokra. Sok öröm és vigasztalás foglaltatik, Krisztusban Szeretteim, abban, ha ily fölemelő, szent törekvésben egyesül az egyházmegyének ifja, öregje, ha egymás példáján épülhetünk, ha végig tekinthetünk sorainkon, s az együvétartozás gondolatával erősbbödve térünk vissza napi munkánkhoz. Szüksége van rá az elfoglalt városi papnak, hogy a foglalkozása gépiessé ne váljék, hanem inkább fölfrissüljön szellemben az örök igazságok erejétől; szüksége van a kevésbbé elfoglalt falusi papnak. A jól végzett lelkigyakorlatok benyomásai nem egykönnyen homályosodnak el; fel-felvillan- nak a hosszú őszi, téli estéken, bevilágítják az egyszerűbb életkörnyezet szürkeségét, szemünk elé állítják azon örök értékeket, melyeknek gondozása reánk van bízva, fölébresztik a forró vágyat Isten népének: az ifjúságnak s felnőtteknek egyaránt való minél nagyobb megszentelésére. Az elmúlt évben tartott bérmálások alkalmával ismét megfordultam az egyházmegye számos plébániáján. Épültem népünknek ragaszkodásán, mellyel őseinek hitét
