A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
19 jiem a saját napján, hanem a következő vasárnapon ünnepeltetett, úgy ezentúl is yasárnap ünneplendő. Ha az első csoportban foglalt, vagyis ezentúl is parancsolt ünnepek valamelyike böjti vagy olyan napra esnék, amelyen a huseledel élvezete nincs megengedve, Szentséges Atyánk a böjt és a huseledel- től való tartózkodás alól felmentést adott; ugyanez a felmentés szól az ország, a község és templom védőszentjeinek napjára is, de csak ott, ahol a védőszentek ünnepét hétköznap ülik meg nagyobb ünnepélyességgel. Én pedig az Apostoli Szentszéktől nyert felhatalmazásom erejénél fogva ugyanezen felmentést megadom a második csoportban foglalt napokra, vagyis a többé nem parancsolt ünnepekre, amíg azokat a hívek tömegesen megülik. Ismerve az egyházmegye híveinek lel- kületét, bizva-bizom, hogy a változott rendszabályok az ünnepek fényéből, öröméből mitsem fognak levonni, apasztják a felelősséget, a bűnök számát, de növelik az önkéntes búzgóságot, az érdemet. Magától értetődik az is, hogy a megtartózko- dás alól való fölmentés nem kötelező, vagyis bárki élhet vele, de ha inkább tartózkodni kíván a húsételtől, helyesen teszi, jót cselekszik, érdeme lesz Isten előtt. Mindezekből láthatjátok, Krisztusban Szeretteim, hogy az Anyaszentegyház szeretettel, kímélettel, féltő gonddal őrzi, óvja, vezeti hiveit. Szívesen fogadja, várja is a búzgóságot, de másfelől számol az élet nehézségeivel, s erejükön felül nem kívánja őket próbára tenni. Az Anyaszentegyház ezen kíméletéből következik azonban, Krisztusban Szeretteim, hogy a meglevő ünnepeket annál szentebbül, annál hiveb- ben tartsuk, s fordítsuk lelkünk üdvösségére. Ez pedig akkor fog történni, ha az ünnepeket az Anyaszentegyház szándéka szerint üljük meg, amiről bővebben a második részben szólok. II. Az Anyaszentegyháznak a vasár- és ünnepnapok megszentelésére vonatkozó parancsa kettőt foglal magában: egy tilalmat és egy rendelkezést. A tilalom illeti a szolgai munkákat, amelyektől tartózkodnunk kell, a rendelkezés szól a vasár- és ünnepnapokon végzendő istenes cse- lekdetekről. Büntetésként súlyosodik a bűnbeesés óta az emberi nemre, hogy arca verejtékével keresse kenyerét, vagyis a fáradság, a gond, amellyel a megélhetés és a munka jár: Nagy bajlódásra teremtetett minden ember és nehéz iga van Ádám fiain, mondja Sirák fia. (40, 1.) Iga a fáradságos munka, de egyben elégtétel és megváltás az öröm folytán, melyet szerez, az áldás folytán, mely az Isten szándéka szerint végzett munka nyomában jár, s az oltalomért, melyet temérdek kisértés ellenében nyújt. Elviselhetetlenné is válhatik azonban a munka, ha nem szakítja azt meg a pihenés, amelyre szüksége van a testnek, és a léleknek egyaránt. Nem a kövek erőssége az én testem, nem rézből van az én testem, panaszolja a türelmes Jób is (6, 12.). Akár az embertelen kényszerűség, akár a kapzsiság indítsa az embert a folytonos munkára, előbb-utóbb fölémésztődik testi ereje, a lelke eltompul, minden nemesebbre, minden jóra alkalmatlanná válik. Az irgalmas Isten erőink fogyatékosságával határt szab a folytonos, testet, lelket ölő munkának, ünnepet parancsoló törvényével pedig atyai szeretettel hívogat, hogy letéve szolgai sorsunkat, munkaszünetben, szent,
