A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
17 nül fontos Isten eme törvényének emlékezetben tartása. Krisztusban Szeretteim, nézzünk csak körül az életben, nézzük, hogy hányán élnek Isten, ünnep, egyház, templom, szentség nélkül, hányán merülnek el ezen hiábavaló, üres, Isten előtt értéktelen, utálatos életbe úgy, mint hogy ha az a legjobb, legdicséretesebb, a legbiztosabb volna, s akkor tudatára ébredünk majd annak, hogy nem hiábavaló az Isten figyelmeztetése: „Megemlékezzél“ ; akkor eszünkbe jut, milyen örvény felett járunk, amikor gondatlanok, hibásak vagyunk az ünnepek megtartásában ; akkor bánva mulasztásainkat, kell, hogy felfohászkodjunk : Uram, adj erőt, hogy szent, félelmetes törvényedet megtartsam, engedd, hogy ünnepeidet megszenteljem s ne engedj a lelki vakságba merülni! Az ószövetségben a szombat volt az Úrnak szentelt nap. Az újszövetségben a szombat helyébe, súlyos és nyomós okokból, a vasárnap lépett, mert e napon támadt fel halottaiból az Üdvözítő, e napon vette az Anyaszentegyház a Szentleiket, a teremtés első napjának is ez felel meg. Mivel ekként a teremtő Atya, a megváltó Fiú, a vigasztaló Szentlélek Isten, a teljes Szentháromság megszentelte a vasárnapot, a keresztény katholikus egyház méltán választotta s tartja azt ünnepéül. Sz. Pál apostol vasárnapon gyűjtötte egybe a füveket „kenyérszegésre“, vagyis a sz. áldozatra és áldozásra (Ap. Cs. 20, 7.), vasárnapra tűzte a jótékony adományok össze- szedését a szűkölködő jeruzsálemi egyház javára (I. kor. 16, 2.) és sz. János apostol a Jelenések könyvében már e napot az „Úr napjának“ nevezi (1, 10.). Az őskeresztények a vasárnapot nemcsak megülték, de egyben a keresztény katholikus hit csalhatatlan ismertető jelének ismerték. Azért mondotta sz. Félix vértanú Annulus proconsulnak: „Nem tudod, hogy a keresztény ember szent titkainak ünneplése és a vasárnap megtartása által tesz vallomást hitéről és hogy e szent szokások biztos ismertető jelei hitének.“ Aki hivő volt, az ünnepelt, aki nem ünnepelt, nem is volt igaz hivő. A vasárnap mellett csakhamar más ünnepek is szokásba jöttek: az Úrnak, a boldogságos Szűznek és az Isten szentjeinek ünnepei. Sőt mivel hosszú évszázadokon át az egyes püspöki megyéknek jogához tartozott ünnepnapokat kijelölni, az ünnepek száma igen megszaporodott s vidékenként nagyon sokféle is volt. Mikor azután az anyaszentegyház fejei tapasztalták, hogy a kezdetben dicséretes búzgóságból behozott ünnepek a viszonyok változása és búzgóság hanyatlása miatt sok ünnepszegésre adtak alkalmat, ennélfogva a remélt jó helyett rossz következményekkel jártak, célszerűnek ismerték fel azt, hogy az ünnepek számát leszállítsák. így VIII. Orbán pápa 1642-ben szabályozta az ünnepeket; utána XIV-ik Benedek pápa 1753-ban és XIV. Kelemen 1771-ben hazánkra nézve kevesbítette az ünnepeket, más pápák más országokban. Legújabban dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, X. Pius pápa mérsékelte némi- kép az ünnepnapok számát. Ide vonatkozó intézkedését az elmúlt év végén rendeltem kihirdetni, de az ügy fontosságánál fogva most is visszatérek arra. Szentatyánk rendeleté alapján parancsolt ünnepek a vasárnapokon és a vasárnapra eső Husvét és Pünkösdön kívül: Karácsony, Újév, Háromkirályok napja. Áldozócsütörtök, a Szeplőtelen fogantatás ünnepe, Nagyboldogasszony napja, Szent Péter és Pál és Mindenszentek ünnepe. Ezentúl nem parancsolt ünnepek többé, s így a misehallgatás és a szolgai munkák tilalma bűn
