A Győri Püspökség Körlevelei, 1913

Tartalomjegyzék

11 kedvezményre a tanító a jelzett családi körülményre való tekintettel igényt emelni óhajtana, a vonatkozó kérvényét, mely a jelzett családi állapotot igazoló községi bizonyítvánnyal (házassági anyakönyvi kivonattal), valamint rendes alkalmazta­tását és ennek kezdőpontját igazoló kir. tanfelügyelői bizonyítvánnyal felszere­lendő — amennyiben már az 1912. évben besoroztatott azonnal, amennyiben pedig csak a jövőben soroztatnék be, az 1913. évtől kezdve a fősorozás alkalmával való besoroztatása után — a járási tisztviselő utján a m. kir. honvédelmi miniszter úr­hoz kell benyújtania. Különösen figyelmeztetendők a taní­tók, hogy még azok is közülök, akik a ki­vételes póttartalékosi kedvezményt óhajt­ják igénybe venni, mindenekelőtt az 1912. évi XXX. t.-c. 21. §-ának 2. pontja értel­mében őket megillető egyévi tényleges szolgálat kedvezményére vonatkozó igé­nyüket kötelesek a fentiek értelmében ér­vényesíteni, mert a póttartalékba való so­rozás kivételes kedvezményében csak a m. kir. honvédségbe egyévi önkéntesi ked­vezménnyel már besorozott tanítók része­sülhetnek. Végül szükségesnek tartom a tanító­kat Tanfelügyelő Ur utján is figyelmez­tetni, hogy a tanító az egyévi önkéntesi tényleges szolgálati kedvezményhez való igényét legkésőbb előállításakor, és pedig az orvosi meg vizsgáltat ást megelőzően tar­tozik bejelenteni, mert ennek elmulasztása esetén rendes katonai szolgálatot köteles teljesíteni, mivel azon a címen, hogy va­lamely nyilvános elemi iskolánál tanítói minőségben van alkalmazva, a póttarta­lékba való áthelyezésre igénnyel nem bir. Budapest, 1912. évi november hó. — Zichy. Győr, 1913. január 2. I. Dr. Walter Gyula elnök az ülést meg­nyitván : 1. Tudomására hozza a bizottságnak, hogy a múlt évi közgyűlésből kifolyólag az­zal az alázatos kérelemmel fordult a nagy­méltóságú püspöki karhoz, méltóztatnék intéz­kedni, hogy a tanítók a kath. népoktatási tanintézetekben a beiratások alkalmával évről- évre önkéntes adományokat gyűjlhessenek az orsz. kath. tanítói Árvaház javára. Erre vonatkozólag a nagyméltóságú püs­pöki kar azt válaszolta, hogy a kért gyűjtést nem rendelheti el, mert ez bizonyos kényszer színezetével bir, mely az ingyenes népokta­tásról szóló törvény szellemébe ütközőnek volna esetleg minősíthető. 2. Jelenti, hogy a múlt évi közgyűlésből kifolyólag megkereste az összes hazai tanítói egyesületeket és köröket, hogy jövedelmeik bizonyos százalékát évről-évre utalványozzák ki az orsz. kath. tanítói árvaház javára. Egy­úttal felkérte azok tagjait, szíveskedjenek saját hatáskörükben az árvaház javára gyűjteni, esetleg iskolai ünnepségeket rendezni, vagy a netáni tankönyvjutalékokat felajánlani. Saj­nálattal konstatálja, hogy a felhívásnak eddig- elé kevés eredménye volt. Csak néhány egye­sület nyilatkozott idevonatkozólag. Győregy- házmegyéből csak a Tata-Kisbérvidéki Tanító- egyesület gyámolítja az alapot. Meleg érdeklődéssel tárgyalta a bizottság ezek után azokat a módozatokat és eszközö­ket, amelyek a Segélyalap és Árvaház ügyét fellendíthetnék. Kívánatosnak mondotta külö­nösen, hogy Guzsvenitz Vilmos ajánlata sze­rint a kath. tanítóság tudatára ébresztessék a segélyalap fontosságának, az árvaház szük­ségességének, valamint azon körülménynek, hogy saját lelkes közreműködése és áldozat- készsége az óhajtott siker fő feltétele. Kívá­natosnak mondotta továbbá, hogy — mint Kolossvári Mihály indítványozta — perselyek állíttassanak fel az iskolákban az árvaház 1509. i. sz. Orsz.kath. tanítói segély­alap köz­gyűlése 1912. aug. 29-én.

Next

/
Thumbnails
Contents