A Győri Püspökség Körlevelei, 1913
Tartalomjegyzék
5 időkben rájuk szakadó felelősségnek érzetétől. Éberségükön, gondosságukon nem fog múlni, hogy lelkészeink illendő ellátáshoz jussanak, érdemes tanítóink méltányos igényei kielégíttessenek, a kath. egyház jogállása mostani ferde helyzetéből kiemeltetve, végre rendeztessék. Adja a Mindenható, hogy az illetékes tényezők, az ország jól felfogott érdekében is, méltányolják a püspöki karnak becsületes, önzetlen és hazafias törekvését, és reánk következő nagy átalakulások korszakában legalább is ne gátoltassék a katholikus egyház törvény s igazság szerint megillető szabad erőkifejtésében. A magunk részéről, Krisztusban Szeretteim, készüljünk a reánk várakozó feladatokra komoly munkával és imádsággal. Munkával, mert a mai bonyolult társadalmi, gazdasági, politikai helyzet mellett, a jó akarat és buzgóság egymagában nem elegendő. Bárkinek is, a maga életműködése körében, legyen az a legegyszerűbb, a feladatok alapos tanulmányozására van szüksége, hogy se felületes, se igazságtalan ne legyen, hogy egyoldalú pártszenvedély józan, helyes ítéletét* meg ne tévessze, hogy vezetni tudjon, s ne legyen pusztán vezetett, és vak eszköz, mások kezében. Imádsággal készüljünk a próbatétre, mert az áldás Istentől jő. Fogadjuk azért hálával Szentséges Atyánk bölcs intézkedését, amellyel mindennapi imádságos könyvünket, a papi zsolozsmát célszerű módon, részben könnyebbségünkre, részben és főleg azonban nagyobb épülésünkre javította. Rövid szóba foglalva, a javítás célzata nem más, mint az, hogy az imádkozó papság minél inkább bevezettessék az üdvösség örök forrásának, a Szentirásnak szellemébe. Ily lelkülettel, ily készséggel fogadjuk szent zsolozsmánk új alakulatát, legyen az erős, hathatós fegyverünk saját lelki életünkben, mások vezetésében, s ajánljuk fel gyakran a közegyház szükségleteiért! Végezetül, Krisztusban Szeretteim, meg kell emlékeznem azon személyi változásokról, amelyek a közeli napokban lépnek érvénybe, érdeklik az egész országot, egyházmegyénket, mint az esztergomi érsekség kötelékébe tartozót közelebbről is. Értem a primáši székben végbemenő változást. FŐMAGASSÁGU ÉS FŐTISZTELENDŐ VASZARY KOLOS BIBORNOK, HERCEGPRÍMÁS, ESZTERGOMI ÉRSEK 1913-ik évi jauuár hó 1-vel visszalép a primáši és érseki méltóságból. Hajlott kora, meggyöngült testi erői, a méltóságával kapcsolatos terheknek a korviszonyok folytán egyre súlyosbbodó gondja késztették lemondásra. E mélyreható változást nem hagyhatom említés nélkül. Vaszary Kolost ezen egyházmegyéhez fűzte a metropolitai méltóság, még előbb az általa megyénkkel szemben mindenha a testvéri szeretet szellemében betöltött pannonhalmi főapáti hivatala, még előbb felejthetetlen emlékezetben őrzött győri tanárkodása. A püspöki székhely főgimnáziumának ifjúsága évek során át szívta magába igéit, mert igehirdető volt minden izében, lelkét nyújtó, lelkeket ébresztő igehirdető, s hallgatói általa részesültek abban a szerencsében, amelyet jelent a kiváló, nagy léleknek mindennapi megnyilatkozása. A szeretett győri rendházból indult el magas közjogi és egyházi méltóságainak betöltésére, s betöltötte azokat áhitatos, szelíd, szere- tetet hirdető és gyakorló hazafias lelkének teljességével. Valóban mikor az ő szelíd, harmonikus lelke feltűnt a politikai és társadalmi harcok és tusák zavarában és lármá-
