A Győri Püspökség Körlevelei, 1912
Tartalomjegyzék
65 képviseli a templom a művészetet a kisebb és nagyobb városokban is. Mert ha történnek is ezirányban tiszteletreméltó törekvések, amelyek a városok műizlésé- nek emelését célozzák és munkálják, rendesen mégis az egyház az, amely a városokban is állandó művészeti szemléltető oktatást nyújt nagyszámú híveinek. A nemzet szellemi vezetőire nézve tehát nem lehet közönyös, milyen az a forrás, amelyből a nemzet milliói ezen nemesebb értelemben vett élvezetek merítik, esztétikai képzésüknek első elemeit nyerik. A világi művészetek iránt való fogékonyságnak mintegy bevezetője : a templom művészete. Ám sajnos, az egyházi művészetek mai helyzete vajmi kevéssé felemelő képet nyújt és felette ritkán alkalmas e magász- tos misszióra. Leszámítva aránylag kevés régi egyházi műemlékeinket, az újabb egyházművészet terén a legszomorubb dekadenciát észleljük. E súlyos bajoknak úgy látszik kettős gyökere van. A klérus esztétikai és mű- történelmi képzettségének hiányossága a bajok első forrása. A modern haladás szédületes rohama és kiterjedtsége, a klérus vállára eddig nem igen sejtett ezernyi terhet rótt. A pap nem csupán híveinek lelkiatyja és szorosan vett lelki vezetője, hanem a modern élet bonyolult szövedékében vezetője, tájékoztatója is legyen. — Különösen a vidék népe minden bizalma papjában összpontosul, s tőle várja mindennapi életében is irányítását. Ezért szükséges a papság képzésének mennél inkább való kiszélesítése, jelesen az egyházi művészet terén, mert az életben úgyszólván napról-napra művészeti kérdésekkel áll szembe: templomát gondoznia kell; buzgalmában uj és újabb megrendeléseket eszközöl, vagy a hívek ajándékait kell elfogadnia, esetleg azokat vásárlásaikban tanácsaival ellátni. Nem csoda, ha legjobb akarata mellett zavarba jön, vagy téves utakra tér és leleményes ügynökök áldozatává lesz. Ezeken a természetes nehézségeken egyelőre csak egészséges egyházművészeti politika segíthet, amelynek feladata: alkalmat nyújtani a lelkészkedő papságnak, hogy rövidesen egy tanfolyam keretében a hatáskörébe tartozó egyházművészeti megrendelésekben szolid alapelveket sajátíthasson el és ne üljön fel mindenféle hangzatos reklámnak s nagyhangú kolportőrnek. A kioktatásnak elsősorban gyakorlati célzatúnak kell lennie, vagyis a klérusnak öntudatára kell ‘hozni, hogy az eddig divó megrendelési, kezelési rendszer nagyobbára helytelen: másrészt meg kell mutatni az utat, amelyen haladnia kell, ha megrendeléseiben úgy az egyház nemes intentioi- nak, mint a művészet követelményeinek eleget óhajt tenni. A másik baj, hogy műkereskedőink elfogadván a laikus ipar terén is divó módszert, az olcsó gyári előállítást s vele a selejtes termelést, nem mint közvetítők és termelők, henem mint műintézetek szerepelnek, amelyek igen kis, vagy tehetségtelen munkásokat alkalmaznak nem csupán a tervezetek elkészítésénél, hanem kivitelénél is. Ezen műkereskedők főbűne, hogy kizárták a közvetlen érintkezést a megrendelő és a művész között s nem alkalmaznak valódi tehetségeket, művészeket. A klérus műizlésének legrosszabb, bár nem rosszakaratú megrontói éppen a műkereskedők. A klérus kioktatását célzó eljárásnak tehát egyik főfeladata, hogy az újabb időben teljesen, vagy nagyobbrészt megszakadt összeköttetést a megrendelő és a művész között ismét helyreállítsa. Igazi művészet csak a kettőnek összemű-
