A Győri Püspökség Körlevelei, 1912
Tartalomjegyzék
7 776. sz. Élőszóval tett misealapítványok. A közigazgatási bizottságnak eddig követett gyakorlata szerint (1. Cirk. 1904. 119. 1., 1906. 74. 1.), ha a misealapitványt tevő az élőszóval tett misealapitványról a plébános és a templomatya által kiállított alapitó-levelet nem irta alá, akkor az alapítványi összeg nem lOo/o-os ajándékozási illetékkel, hanem csak illeték- egyenértékkel rovatott meg. A közigazgatási bíróság azonban legújabb Ítéletével a régi gyakorlatot megszünteti s a plébános és a templomatya által kiállított, az egyházmegyei hatóság által pedig jóváhagyott alapitó-levelet, ha az az alapitónak is kiadatik, úgy tekinti, mint az ajándékozásról kiállított okiratot, melynek alapján a 40°/o-os ajándékozási illeték kiro- vatik. Mivel emiatt az alapítók szándéka az egyházmegyei hatóság által megállapított alapítványi összegek lefizetése esetén sem valósulhat meg, ezentúl az alapitó részére alapitó-levél csak akkor lesz kiadható, ha az alapítványi tőke összegén felül az ajándékozási illetéket is megfizeti, ha pedig az ajándékozási illetéket megfizetni nem akarja, akkor részére alapitó-levelet nem kell kiállítani, hanem csak a plébániai belkezelés céljára, s a plébánia birtokában maradó alapitó-levél állítandó ki, az egyházmegyei hatóság pedig az alapitó- levél beterjesztése mellett hivatalos jelentésben értesítendő az alapitó szándékáról és a befizetett alapítványi összegről. Ezen eljárás következik a m. kir. közigazgatási bíróság ítéletének megokolásá- ból, melyet alább egész terjedelmében közlök. 996/1911. sz. ítélet. 8660/1910. P. szám. Ő Felsége a király nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság az e.-i róm. kath. egyháznak jogilletékügyét, melyben a n.-i m. kir. adóhivatal az 1909. évi Ask. 2390. és 2654. tételszám alatt 16 kor. és 16 kor. ajándékozási illetéket szabott ki s ezt a n.-i magyar királyi pénzügyigazgatóság 1909. évi deczember hó 18-ik napján 136594. sz. alatt kelt végzésével helybenhagyta, a nevezett fél által beadott panasz folytán 1911. évi január hó 24. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vevén, következőleg Ítélt : A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok : Készpénznek vagy ingó dolgoknak alapítványul rendelése az illetékszabályok 1. §. A. 2. pontja szerint csak akkor esik illeték alá, ha a jogügyletről okirat állittatik ki. Az alapításról a plébánia képviselője, vagy vagyonkezelője által csupán a belkezelés céljából kiállított, kizárólag a plébánia birtokában maradó levél ilyen okiratnak ugyan nem tekinthető s az ilyen alapító-levelek illeték alá nem is vonhatók. Az itt szóban forgó illetéknek tárgyát képező misealapitványról kiállított alapitó - levelek azonban nem ilyenek: amennyiben igaz ugyan, hogy ezeket csak a plébános és a gondnok irta alá, azonban három példányban állittatik ki, amelyek közül egy — a főpászlori jóváhagyás után — az alapitónak is kiadatott. Nyilvánvaló ebből, hogy ez az alapitó-levél nem pusztán belkezelés szempontjából, hanem azért állíttatott ki, hogy a kiállító ellen az alapitó részére bizonyítékul szolgáljon. Minthogy pedig egyrészről az kétségtelen, hogy a panaszolt illetéknek tárgyát képező misealapitványról okirat állíttatott ki s a kezdetben idézett törvényszakasz az okirat alakiságait közelebbről meg nem határozza: másrészről az ajándékozó aláírásának hiányát a megajándékozott által aláirt okiratnak az ajándékozó által az ajándékozás tényének bizonyítékául való
