A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
*9 IV. Tisztelendő Paptársaim! Krisztusban szeretett Testvéreim ! A pásztorlevél, amelyet legutóbb küldöttem szét, volt az utolsó, melyet győregyházmegyei kedvelt híveimhez intéztem. E pásztorlevelemben az Ur Jézus szentséges szivének imádását, tiszteletét kívántam hirdetni; s most, amikor az isteni Gondviselés intézkedése folytán, az apostoli Szentszék és felséges Urunk, apostoli királyunk kegyelme más tevékenységi körbe helyezett át, a győri egyházmegye szeretett papságától és hiveitől való bucsuzásom pillanatában mindnyájukat az Ur Jézus legszentebb szivének kegyelmébe és oltalma alá kivánom ajánlani. Kérlek azért titeket, tisztelendő Paptársaim, hogy amint pásztorlevelemet híveiteknek felolvastátok, most azt is elmondjátok, hogy amit az Ur Jézus legszentebb szivéről nekik írtam: az volt egyszersmind atyai szivemnek bucsuzása szeretett híveimtől. Mert mélyen érzem, hogy még halálos ágyamon sem tudnám őket nagyobb, magasztosabb, üdvösebb érzésre buzdítani, mint arra, hogy Jézus drága szent szivét szeressék, imádják és a legszentebb Szív szeretetében, imádásában állandó kitartással meg is maradjanak. Általatok arra kérem őket, hogy engem, aki mint a győri egyházmegye főpásztora közel tiz éven át igaz jóakarattal és ragaszkodó szeretettel igyekeztem lelki üdvösségük szent ügyét gyenge erőim szerint szolgálni, szeretetökben megőrizvén, emlékezzenek meg rólam, amikor a legméltóságosabb oltáriszentségben az Ur Jézus legszentebb szivét imádják, amely Szív az isteni szeretet lángoló tűzhelye, minden kegyelem és vigasztalás kutíorrása, amelynek bőségéből mindannyian meríthetünk. Viszonzásképen én is a legszentebb Szív minden áldását kérem számukra, családjukra, a szülőkre és gyermekeikre, az üdvösséghez vezető minden lépéseikre. * Szeretett paptársaimtól is nehéz szívvel válók meg. Elfelejthetlen emlékek, szétszakíthatlan kötelékek fűznek engem a győri egyházmegyéhez, melytől most búcsút veszek. Szülőföldemtől búcsúzom, a kedves helytől, ahol nevelkedtem, pappá lettem, papi működésemet megkezdtem, kenyerem javát megettem, életem javarészét eltöltöttem. Felelősségterhes püspöki hivatásomban több mint kilenc éven át törekedtem Isten dicsőségére és a hívek lelki üdvösségére köztetek és veletek munkálkodni, kedves Paptársaim! Jószándék és szeretet vezetett törekvéseimben ; ami püspökségem ideje alatt üdvös történt, a jó Isten cselekedte, neki adok érte hálát; ami fogyatékos volt a jóban, mindazért a magam gyarlóságát okozom, azért alázatos szívvel a mindentudó, igazságos és végnélküli jó Isten irgalmáért esedezem.
