A Győri Püspökség Körlevelei, 1911

Tartalomjegyzék

2 emberiség története nem egyéb, mint a go* noszoknak folytonos küzdelme a jó ellen. A világ, mióta Isten fia lehozta a mennyből az örvendetes híradást, mindenkor ellenkezett az evangéliummal, még is ritkán volt a küz­delem általánosabb, hevesebb, ritkán volt az egyház ellenségeinek terve oly gondosan kieszelve, ritkán voltak az eszközök oly ha­talmasak s annyi körültekintéssel kiválasztva, mint mostanában. Amint az újabb időknek minden találmányát a pusztítás szolgálatába állítják, amint az emberek találékonysága éjjel-nappal azon fárad, hogy minél rettene­tesebb fegyvereket eszeljen ki, amint minden nép és ország erejének teljes megfeszítésével, óriási áldozatokkal hadi szertárak fölszerelé­sén fárad, fiatalságának virágát hívja kato­nai szolgálatba: akként fegyverkezik nap­jainkban a régi ellenség, a hitetlenség is, az egyház ellen; segítőtársul szólít minden tu­dóst, irót, a könyveket, a hírlapokat, az isme­retterjesztő füzeteket, élő szóval és nyomta­tott betűvel hinti el a tévedés, a kételkedés mérgét; iparkodik az egyszerű lelket meg­téveszteni, megingatni, végül meghódítani. Ocsmány képekkel, ábrázolásokkal megfer­tőzi az ifjúság lelkét, hasonló színdarabokkal, elbeszélésekkel fölkelti a felnőttekben a szív mélyén lakó erős szenvedélyeket, hibákat, hogy azok elfojtsák az Isten törvényét hirdető lelkiismeret szavát, úrrá legyenek az emberek­ben és szolgáikká tegyék a hitetlenség apos­tolainak, buzgó követőikké avassák őket. Mint a nagy csaták előtt a hadviselő felek, úgy álla­nak egymással szemben a hívőknek szoron­gatott tábora és az Istennel meghasonlottak- nak vakmerő, gonosz indulaté, minden pusz­tításra kész serege. Ha az egyház ostromlói, Krisztusban sze­retteim, valóban az igazságot és a békét keresnék, milyen szívesen vállalkoznánk a harcra; de milyen hamar meg is lenne a győzelem és kibékülés, mert kész örömmel nyújtanánk az ellenségnek azt, amit kíván. De nem azt az igazságot, azt a békét kere­sik, amelyet az Isten fia hozott számunkra, hanem az engesztelhetetlen gyűlölet Krisztus és az ő jegyese, az Anyaszentegyház ellen sarkalja őket a küzdelemre. Gyakorlott, ügyes kézzel szórják a rágalom fegyvereit, nyel- vöket, mint a hazugságnak és nem az igaz­mondásnak íjját, kinyújtják, megerősödtek a földön, mert gonoszról-gonoszra mennek s engem nem ismernek, úgymond az Úr.] Olyanok, a próféta szerint, mint a forrongó tenger, mely nem nyugodhatik és melynek habjai sarat hánynak.2 Ilyen viszonyok és körülmények közt kell a püspöki méltóságot magamra vállalnom és betöltenem. Kötelességem benneteket bátorí­tani, erősíteni, vigasztalni, lelkesíteni, hogy bátran szint valljatok s kitartsatok a jog és igazság mellett; őriznem kell benneteket a szeretetet lelki anyánk, az Anyaszentegyház iránt; szilárdítanom kell a katholikus hitet, amelyet drága örökségként vettetek át szent István király napjaitól kezdve; erősítenem kell a gyermeki tisztelet, ragaszkodás köte­lékét, mely a kereszténység közős fejéhez, szentséges Atyánkhoz fűz bennünket; ápol­nom kell a hódolatteljes hűséget az ország fölkent, koronás királyához; ápolnom kell az odaadó, áldozatkész ragaszkodást a hazához, annak földjéhez, alkotmányához, törvényes szabadságaihoz, szemben azokkal, kik e leg­szentebb javakat és kötelességeket gúnyol­ják, Iekicsinylik, megszentségtelenítik. A püs­pök dolga óvni híveit a veszedelmektől, melyek a világ és saját gyarló, bűnre hajló emberi természetük részéről fenyegetik őket; a püspök dolga az erőseket az üdvösség útján vezetni, a gyengéket bátorítani, az inga­dozókat támogatni, a bukottakat fölemelni ; még pedig akként, hogy egyesítenie kell 1 Jerem. 9, 3. 2 Isai. 57, 20.

Next

/
Thumbnails
Contents