A Győri Püspökség Körlevelei, 1911
Tartalomjegyzék
118 Emmi autem Cardinales Sacrae Congregationis de Religiosis, in plenario Coetu ad Vaticanum habito die 2 mensis Junii 1911, suprascriptis dubiis responderunt: Ad I. Affirmative. Ad II. Negative. Quam Emmorum Patrum responsionem Sanctissimus Dnus Noster Pius PP. X, referente infrascripto Sacrae Congregationis Secretario ratam habuit et confirmavit, die ii Junii 1911. Datum Romae, ex Secretaria Sacrae Congregationis de Religiosis, die 15 Junii 1911. — Fr. I. C. Card. Vives, Praefectus. — L. j* S. — f Donatus Archiep. Ephesinus, Secretarius. Jaurini, die 1. Novembris 1911. Nr. 6094. Országos katolikus nagygyűlés. A katolikus nagygyűlés Budapesten, november hó 12—14-ig tart. Örömmel és hálával olvassuk, hogy ez már a XI. Mert a tapasztalat megmutatta, hogy a katolicizmus felébredése és diadalmas, sikeres működése összeesik a nagygyűlésekkel. Mint a külföldön, nálunk is a nagygyűlés ébresztette fel a szunnyadó öntudatot, az táplálta és vitte előre. Azt mondhatnók, amilyen a katolicizmus élete, olyan a nagygyűlése. Milyen hatalmasak, milyen imponálók, milyen diadalmasak voltak a német katolicizmus gyűlései. S milyenek a francia nagygyűlések! . . . Aki nagygyűléseinken résztvett, örömmel tapasztalhatta, hogy évről-évre nagyobbak, népesebbek és lelkesebbek. Ez mutatatja, hogy a magyar klérus, mi,- megértettük a kor szavát. Fölébredtünk arra a nagy tudatra, hogy Krisztus fénye a világ világossága, amellyel semmi tudomány és filozófia nem mérkőzhetik. Krisztus keze nem holt kéz, hanem eleven útmutatónk, mindig és mindenütt. Nemcsak a templomban, hanem a modern élet minden vonalán, a gazdaságban, tudományban, művészetben. Fölébredtünk arra az apostoli tudatra, hogy nekünk missiónk van a népek vezetésére: nekünk kell vezetnünk a népeket, nem szabad leengednünk a lelkeket Krisztus útjáról! Ez a tudat az ország legtávolabbi részébe is elhatott, megmozgatta a vezetők lelkét s akiben volt élet, erő, lelkesedés, mind sietett a nagygyűléseinkre. Papjainknak és híveinknek szinét-javát mindig ott láttuk e gyűléseken. Csak egy maradt el következetesen és állandóan: a nemtörődömség, amely hideg, közömbös lélekkel nézte az uj irányzatok pusztítását és az érthetetlen kislelküség, amely nem mert kilépni az életbe, Krisztus keresztjével. Kislelküségnek mondom ezt a felfogást. Mert valóban alacsony, kicsiny lélek kell ahhoz, hogy a világot megváltó Krisztus szellemének dicsőítése és terjesztése helyett az erubesco Evangelium lehessen szomorú vezetőnk. Mi tudjuk mi a dolgunk. Mi fölemelkedtünk hivatásunk magaslatára. Mi nem engedjük, hogy népünk vezetése avatatlan és veszedelmes kezekbe kerüljön. Azért örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy ezeken a gyűléseken résztvegyünk, a modern kor lelkét megismerjük s aszerint vezessük hiveinket Krisztus ösvényein. Remélem, kedves Papjaim közül sokat láthatok majd a jelenlévők között,
