A Győri Püspökség Körlevelei, 1910
Tartalomjegyzék
5 A régi remetékről szent Jeromos azt írja, hogy kenyérrel és füvekkel éltek, s bujaságnak tartották, ha valaki főttet evett.1 Szent Pauláról pedig azt mondja, hogy hétköznapokon olajt is alig szenvedett meg étkében.2 Mindezek eszükben tartották az Üdvözítő vigasztalását: Boldogok, akik most éheznek, mert megelégíttetnek.3 A mi böjtölésünk azonban, kedves Hiveim, csupán úgy lesz foganatos és Isten színe előtt kedves, ha a testünk egyéb meg nem engedett kívánságainak is ellene állunk, Istennek tetsző, bűn nélkül való életre törekedünk. A böjt éppen azt szolgálja, hogy meggyengítvén a rendetlen kívánságokat, a testet Krisztus keresztjének hordozására alkalmassá tegye. Akik másképpen gondolkodnak és cselekesz- nek, nem látják böjtölésüknek lelki hasznát. Nemcsak az ételtől való tartózkodásból áll a böjt, — mondja Szent-Leo pápa — hanem abból is, hogy elménket a gonosztól elfordítsuk.4 Az ember, ki bőjtöl bűneiért és ismét azokat cselekszi, mit használ vele, ha magát megalázza? — mondja a Szentirás.5 Az ő imádságát ki hallgatja meg? Mit ér, ha böjttel szorongatjuk testünket, — kérdi egy szent püspök — lelkünk pedig felfuvalkodik a kevélységtől? Mi érdemünk abban, ha a böjttől színtelen a mi orcánk, az irigységtől pedig sáppadozik ? Erény-e az, ha bort nem iszunk, de a haragtól és gyűlölettől megrészegszünk?6 A böjtnek tehát lelkünk teljes megújulására kell vezetnie, hogy a törvény rendelése teljesedjék mibennünk, kik nem a test szerint járunk, hanem a lélek szerint;7 mert noha testben járunk, de nem a test szerint vitézkedünk.8 Amint bőven részesülünk Krisztus szenvedéseiben, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.9 Velünk hordozván mindenkor a mi testünkben Jézus sanyargatását, hogy Jézus élete is kinyilvánittassék a mi testeinken;10 mert ha vele együtt meghaltunk, együtt élünk is, ha szenvedünk, együtt országiunk is.11 Vigyázzatok azért, kedves Hiveim és állhatatosak legyetek a hitben; cselekedjetek férfiasán és erősödjetek meg a böjt ezen szent idejében.12 Mint az okos kertész, ki ősszel, majd tavasszal visszametszi a gyümölcsfát, nem ellensége, hanem jótevője a fának, így testünk sanyargatásával leszünk mi is igazi barátjai testünknek. Ki győzné előszámlálni mennyi csapással bűntette Isten a böjttől eltávo- lodtakat? Kemény szavakkal ír az apostol ilyenekről: Ezek az ő vendégségeikben förtelmek, tartózkodás nélkül lakmározván, magokat hizlalók, víz nélküli felhők, melyek a szelektől ide-oda hányatnak, őszi fák, gyümölcstelenek, kétszer holtak, kiirtottak.13 Isten legremekebb munkáját, saját lelkűket rontják le az étellel.14 Készüljünk tehát, kedves Hiveim, böjtöléssel, imádsággal és alamizsnával az ünnepek ünnepére, a szent husvétra. Mert ime itt van a szent idő, a kegyelmek ideje; e szent időt arra rendelte az egyház, hogy bűneinktől érdemes bűnbánat és szent gyónás utján megtisztuljunk. Ezt akarja a mi jóságos Atyánk, aki a meny- nyekben van. A negyvennapi böjt e földi élet nyomorúságát példázza, hogy annál 1 S. Hieronym. ad Eustochium, epist. 22. — 2 U. az, In Epitaphium Paulae ep. 27. — s Lukács, 6, 21. — 4 S. Leonis P. Sermo 4. de Quadrag. — 6 Jézus Sirák fia k. 34, 31. — 6 S. Paulini Episc. Nol. Epist. ad Celanciam. — 7 Rómaiakhoz, 8, 4. — 8 Korint. 11. lev. 10, 3. — 9 U. o. 1, 5. — 10 Korint. II. lev. 4, 10. — 11 Timoteushoz II. lev. 2, 11. — 11 Korint. I. lev 16, 13. — 12 Judás lev. 1. 12. — 14 Rómaiakhoz, 14, 20.
