A Győri Püspökség Körlevelei, 1909

2 Feloldódik az életben a legerősebb kötelék is, mely teremtményhez fűz ben­nünket; megszűnik a legtisztább szeretet is, melyet szivünkben ápolgatunk; megkopik és meggyengül idővel minden erősség, mit védelmünknek tartottunk, csak az Ur Jézus irántunk való szeretetének köteléke nem lazul, nem gyöngül meg soha; ennek védő ereje nem fogyatkozik meg, erőssége nem kevesbedik meg soha. Isten szeretete örök. „Vájjon elfeledkezhetik-e az asszony magzatáról, hogy ne könyörüljön az ő méhe fián ? és hogyha ez elfeledkeznék is, én még sem feledkezem el rólad. íme én kezeimre irtalak föl téged.“1 Hozzá fussunk, oltalma alá meneküljünk, erősségéből merítsünk. Megtaláljuk a legméltóságosabb Oltáriszentségben, a szent áldozásban. Éjjel-nappal várakozik reánk az oltárszekrényben, eledelül kínálja testét, melyet a szentatyák szenteket nevelő ke­nyérnek neveznek; italul adja vérét, melyet az első keresztények szüzeket termő bornak hívtak. Ez a táplálék és ital erősítette meg az ifjakat, gyenge szüzeket, hogy halál- félelem nélkül ontották vérüket; ez a kenyér és bor adta a hitvallóknak azt a csodá­latos erőt, mellyel a halálnál is keservesebb szenvedéseket mosolyogva tűrték. Ezt tanúsítja szent Cyprián is, mikor a vértanukhoz igy beszél; „Erősebb és kegyetlenebb küzdelem fenyeget most, melyre élő hittel, felvértezett erővel kell Krisztus katonáinak készülniük, — azért is naponkint Krisztus vérének kelyhét igyák, hogy ők is onthas­sák vérüket Krisztusért.“2 Ez a kenyér és bor erősít meg minket is minden küzdelem és bajság elvise­lésére ; ez távolítja el ajakunkról a panaszkodó szót és kifakadást, szemünkből a keserű, égető könyüt, szivünkből a haragot, elkeseredést, lelkűnkből a csüggedést: — mert aki eszi az élet kenyerét, az nem fogyatkozik el az élet utján, ugyanis nem maga járja a tövises — igen gyakran kálváriái — utakat, hanem vele van az erősség ado­mányozója, „az ut, igazság és élet“, maga Jézus Krisztus. Istennel együtt pedig semmi sem nehéz. Aki Jozue kedvéért megállította a napot, a zsidók előtt ketté választotta a vöröstengert, Dánielt az oroszlánok vermében, a három ifjút a tüzes kemencében sér­tetlenül megőrizte: az minket is meg tud védelmezni minden veszedelemtől, mert jósága ma sem kisebb, hatalma ma sem gyengébb. Aki táplálja az ég madarait, fel­ruházza a mező liliomait, az Ö képére és hasonlatosságára teremtett, szentséges vére árán megváltott emberről sem feledkezik meg. „Keressétek azért először Isten országát és az Ö igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek.“3 A társadalmi bajok gyökere a hitben való közönyösség és a Krisztusi szere­tet kihűlése. Az ember nem törődik embertársával; a más baján nem indul meg szive; másnak szenvedése nem vált ki résztvevő könyet szeméből; a szenvedő számára nincs vigasztaló szava; a nyomorgó részére nincs segítsége. Miért hült ki a szeretet, mely az embereket testvérekké tette? Megmondom. A szentirásban olvassuk az első keresztényekről, hogy egy szív és egy lélek * * Izaiás, 49, 15-16. — 2 Epist. 56, Nr. L - 3 Máté 6, 33.

Next

/
Thumbnails
Contents