A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

az állítása, azt felelik : kinek-kinek egyéni (privát) tapasztalatára — Ebben a pontban az észelvűektől (rationálistáktól) különböznek, ellenben a protestánsok és pseudo- mystikusok hibájába esnek. Mert a dolgot a következőképen magyarázzák : a vallási érzetben van bizonyos szívbeli intuitio, melynek segítségével az ember az Isten valóságát közvetlenül észreveszi és amelyből oly mély meggyőződést merít az Isten létéről és az Isten működéséről úgy az ember belsejében, mint az emberen kívül való működéséről, amely messze felülmúl minden más meggyőződést, melyet a tudományból, a tudásból merítünk. Tehát igaz tapasztalatot feltételeznek itt, mely felülmúl minden észbeli tapasztalatot; és ha valaki, mint a rationálisták, ezt a tapasztalatot tagadja, azt mondják, az onnan van, hogy nem akarja magát azon erkölcsi viszonyok, körülmények és feltételek közé helyezni, amelyek ezen tapasztalathoz feltétlenül szükségesek. Ezen tapasztalat által lesz, ha valaki eléri azt a stádiumot, tulajdonkép és igazán hívő az ember. — Mily messze vagyunk e pontban megint a kath. tantól ! s hogy a vatikáni zsinat azt kárhoztatta, már fentebb láttuk. Ha pedig ezeket elfogadjuk, hozzászámítva a többi felsorolt tévedéseket, nyitva áll az út az atheismusra, mint alább kimutatjuk. De már most megjegyezzük, hogy a belső tapasztalat ezen tanából kifolyólag, hozzávéve a symbolism usról szóló tant, bármely vallást, a pogányokét sem véve ki, mind igaznak kell tartani. Mert mi minden nem lehet tapasztalat tárgya a különféle vallásokban ? s hogy tényleg tapasztalta, nem egy ember fogja állítani. És mi jogon tagadhatnák meg a modernisták a töröktől állítólagos tapasztalatának igaz voltát és mi jogon vindikálhatnák egyedül a katholikusoknak az efféle tapasztalat igaz voltát? De nem is tagadják ezt a modernisták, sőt egyrészük homályosan sejteti, másrészük egész nyiltan kimondja, hogy minden vallás igaz. Hisz nyilvánvaló, hogy nem is gondolkozhatnak másként. Mert az ő elveiket követve, ugyan mi czímen lehetne valamely vallást hamisnak mondani ? Vagy a vallási érzet hamis volta czímén, vagy azért, hogy az ész megállapította tormula hamis. Ámde a vallási érzet mindig és mindenütt egy és ugyanaz, legfeljebb néha tökéletlenebb ; a formula pedig, hogy igaz legyen, elég ha a vallási érzetnek és a hívő alanynak megfeleld. A különféle vallásokat összehasonlítva, leg- felebb azt az egyet vitathatják a modernisták, hogy a kath. vallás, mivel elevenebb, azért igazibb is, mint a többi, és hogy a keresztény vallás nevére is -ez a legérdemesebb, mivel az őskereszténységhez hasonlóbb. Hogy az adott előzményekből ezen következmények folynak, mindenki belátja. Joggal csodálkozhatni tehát azon, hogy akadnak kath. férfiak, sőt papok, kik jóllehet szeretnök hinni, hogy ily szörnyű következményektől visszaijednek, mégis úgy tesznek, mintha helyeselnék azokat. Annyi dicsérettel árasztják el ugyanis ezen tévedések szerzőit és terjesztőit s annyi tisztelettel a nyilvánosság színe előtt, hogy mindenkinek azt kell hinnie, hogy nem az embereket tisztelik annyira, mint inkább azon tévedéseket, melyeket ezek nyiltan hirdetnek és terjeszteni törekszenek.

De van még más dolog is itt, ami a kath. tannal határozottan ellenkezik. Ugyanis a belső tapasztalatról szóló elvüket a szent hagyományra is kiterjesztik, melyet az egyház oly nagyra tart, s evvel megsemmisítik annak értékét. A modernisták t. i. a hagyományt úgy értelmezik, hogy nem egyéb, mint az eredeti tapasz-