A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

33

nem férnek. A hit már most, vonzatván az Ismeretlentől, mely ama tüneménynyel össze van kötve, felöleli, felveszi az egész tüneményt, saját életével átjárja azt. Ebből aztán két fontos következmény folyik : Az első a tünemény átalakítása, transfiguratio, túlzás által, a valóságot túlhaladó alakot ölt, miáltal alkalmasabb lesz természetfeletti jelenség alakjának felöltésére, a mit a hit eszközöl. A másik következmény : A tüneménynek bizonyos elferdítése, defiguratio, mely onnan származik, hogy a hit a hely és idő körülményeitől eltekint és olyan vonásokat tulajdonít neki, a melyekkel nem bírt ; a mi különösen akkor érvényesül, mikor rég letűnt idők tüneményeiről van szó, annál inkább, minél régibb időkről van szó. Ezen két forrásból két törvényt (canones) vezetnek le a modernisták, a melyeket hozzáadva a másik törvényhez, melyet az Agnosticzizmusból vontak le, képezik történeti kritikájuknak alapját. Hogy példával illusztráljuk a dolgot, vegyük Krisztus személyét. Krisztus személyében, úgy mondják ők, a tudomány és a történelem csak puszta embert lát. Vagyis az első kánon értelmében, melyet az Agnosticzizmusból vezetnek le, törülni kell élet- történetéből mindent, a mi természetfeletti. A második kánon értelmében Krisztus történeti személyét átalakította, eszményítette a hit, tehát kiselejtezendő életrajzából mindaz, a mi a történet közönséges keretein túl emelné. Végül a harmadik kánon értelmében Krisztus személyét a hit elferdítette, tehát a kritika kiselejtezi mindazon beszédeket, cselekedeteket, egyáltalán mindazt, a mi ama kor gondolatkörével az egyén állásával, neveltetésével, a hely és idő körülményeivel nem egyezik. Csodálatos okoskodás az mindenesetre, de tényleg ez a modernisták történeti kritikájának veleje.

A vallásos érzelem, amely a vitalis immanentia révén, a subconscientia rejtekeiből előtör minden vallás csirája, magyarázata mindennek, a mi bármely vallásban valaha felszínre került, vagy a jövőben mutatkozni fog. Kezdetben durva és alaktalan ez a vallási érzelem, azonban ama titkos elv hatása alatt, melyből származik, másrészt az emberi élet haladó kifejlésének hatása alatt (mert hisz az emberi életnek egyik nyilvánulási alakja) lassankint nagyra nő, kialakul. Ez minden vallásnak, a természetfeletti vallásnak is az eredete, mert valamennyi vallás ezen vallási érzelem nyilvánulásai. A katholikus vallás sem képez kivételt, sőt e tekintetben a többivel teljesen egyenlő; mert ez is így született meg Krisztus öntudatában, a vitalis immanentia törvénye alapján és nem másként, bár Krisztus egészen kivételes férfiú voít, a milyen nem volt és lesz soha. Csodálkoznak bizonyosan, a kik ezt hallják, a kik látják ezt a vakmerőséget, ezt a szentségtörő állítást. Azonban, Tisztelendő Testvérek, a hittagadók vakmerőségének még evvel nincs vége. Katholikus tudós férfiak, sőt felszentelt papok ezeket nyiltan hirdetik, s ilyen őrjöngésekkel vélik az egyházat megújíthatni. Nem azon régi tévedésről van itt szó, mely az emberi természetnek a természetfelettiség jogát tulajdonította. A modernisták sokkal mesz- szebb mentek, szerintük a mi legszentebb vallásunk Krisztusban, az emberben, épúgy mint bennünk természeti okokból, magától született meg. Ennél pedig semmi sem alkalmasabb az egész természetfeletti rend tagadására. Azért a vatikáni zsinat nagyon is helyesen mondta ki : »Ha valaki azt mondaná, hogy az ember Isten erejével természetfeletti ismeretre és tökéletességre (állapotba) nem emelhető fel, hanem minden