A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
32 alapja és kezdete, magyarázata bizonyos belső érzelemben keresendő, mely az isteni, a természetfeletti utáni vágyból ered. Ez az isteni, természetfeletti után való vágy pedig, mivel csak bizonyos alkalmas körülmények és feltételek mellett jelentkezik, magábanvéve nem tartozik az öntudat keretébe, hanem eleinte az öntudaton alúl lappang, vagy ahogy a modern bölcselőktől kölcsönzött szóval mondják, az alacsonyabb öntudatban, subconscientia lappang itt a rejtett és észrevétlen gyökere. Azt kérdi valaki, hogy a természetfeletti utáni vágy, melyet az ember önkénytelenül érez, mikép alakul át vallássá? Erre a modernisták így felelnek: A tudomány és a történelem két határ közé van szorítva: az egyik külső és ez a látható világ, a másik belső, t. i. az öntudat. Ha ezek közűi bármelyiket elértük, tovább nem mehetünk, mert ami ezen határokon túl van, az ismeretlen, megismerhetetlen. Ezen ismeretlen láttára, akár az embereken kívül és az érzékelhető világon túl van, akár az emberen belül, a subconscientiában lappang, a természetfeletti utáni vágy a vallásra hajló lélekben, a fideismus elvei szerint, az ész minden ítéletét, belátását megelőzőleg, bizonyos külön érzést hoz mozgásba, amely az isteni valóságot (tealitatem divinam) foglalja magában, egyrészt mint tárgyi valóságot, másrészt mint önmagának legbelső okát és így az embert bizonyos értelemben az Istennel összefűzi. És ezt az érzést (sensum) nevezik a modernisták hitnek, mely szerintük a vallás kezdete. De ezzel még nincs bölcselkedésüknek, helyesebben szólva, őrjöngésüknek vége. A modernisták szerint ezen érzésben nem csupán a hit található, hanem a hittel együtt és a hitben, a hogy ők értik a hitet, a kinyilatkoztatás is benfog- laltatik. Ugyanis a kinyilatkoztatáshoz mi egyéb követeltetik ? mondják ők. Vájjon nem kinyilatkoztatás-e, vagy annak kezdete a mondott vallásos érzés, mely az öntudatban jelentkezik ; sőt, nemde, maga az Isten is, jóllehet homályosabban, ama vallásos érzésben nyilatkozik meg a léleknek ? De hozzáfűzik : Miután a kinyilatkoztatásnak Isten a tárgya is, az oka is, ama kinyilatkoztatás az Istenről szól és az Istentől származik ; Isten a kinyilatkoztató és a kinyilatkoztatás tárgya egyszersmind. És innen van, Tisztelendő Testvérek, a modernistáknak amaz igen abszurd állítása, hogy minden vallás, kiilön-külön tekintet alatt, egyrészt természetinek, másrészt természetfelettinek mondható egyszersmind. Innen az öntudat és a kinyilatkoztatás összekeverése. Innen az a törvény, mely szerint a vallási öntudat az általános, legfőbb szabály, mely egyenértékű magával a kinyilatkoztatással, melynek alá van rendelve mindenki, a legfőbb egyházi hatalom is, akár mint tanító, akár mint liturgikus, vagy egyházfegyelmi törvényhozó. Azonban ezen egész folyamatban, melyből a modernisták szerint a hit és a kinyilatkoztatás folyik, egy pontot különösen szem előtt kell tartani, mely igen fontos azon történet-kritikai következtetések miatt, melyeket belőle levonnak. Ugyanis az az Ismeretlen, a melyet folyton emlegetnek, nem mint külön konkrét és egyedi valami jelenik meg a hit előtt, hanem bizonyos tüneménynyel összefüggésben, amely tünemény, bár egyrészt a tudomány és történelem köréhez tartozik, másrészt annak körét bizonyos értelemben túlhaladja ; legyen bár ezen tünemény valamely természeti tény, a melyben azonban van valami titokzatos, avagy valamely személy, melynek gondolatvilága, szavai, cselekedetei a történet rendes, megszokott tényeivel össze
