A Győri Püspökség Körlevelei, 1908
Tartalomjegyzék
30 jes igaza van annak, ki őket az egyház legveszedelmesebb ellenségei közé sorozza. Mert, mint már említettük, nem az egyházon kívül, hanem belül vannak, s vesztére törekszenek; tehát a betegség, a veszély az egyház testében, ereiben és zsigereiben székel, ami annál kárhozatosabb, minél jobban ismerik az egyházat. Azonfelül nem az ágakat és jelentéktelen hajtásokat, hanem a fa gyökerét érik fejszecsapásaik, a hitet s a hit legmélyebb gyökereit veszélyeztetik. Elvágván a gyökeret, a mérget az egész fába elterjesztik, nincs oly része a kath. hitnek, melyet megkímélnének, amelyet megrontani ne törekednének. Továbbá, midőn ezerféle fogással élnek, mindezt végtelen ravaszsággal és furfanggal cselekszik, egyrészt észelvűeknek, másrészt jó katholikusoknak mutatják magukat, és azt oly ügyes színleléssel teszik, hogy az óvatatlanokat könnyen tévedésbe ejtik; s minthogy a vakmerőségük határtalan, az álokoskodásoknak egy válfajától sem riadnak vissza, sőt a legnagyobb bizonyosság tudatával adják elő a hamis érveket. Hozzájárul, ami a lelkek megtévesztésére szintén igen alkalmas, hogy többnyire igen tevékeny életet élnek, nagy tevékenységet fejtenek ki, buzgón foglalkoznak a tudományokkal, a kifogástalan, szigorú erkölcsi élet jó hírét keresik. Végül, ami a helyzet javulásának, a baj orvoslásának lehetőségét kizárja és a helyzet javulását reménytelenné teszi, tanaik igazságában annyira bíznak, hogy minden tekintélyt megvetnek, semmi zabolát meg nem tűrnek: bizonyos hazug öntudatban, megtévedt lelkiismeretükben bizakodva, igazságszeretetüknek tulajdonítják, ami tulajdonkép gőgjüknek és makacs önfejűségüknek tulajdonítandó. Egyideig reméltük, hogy ezen embereket más eszközökkel is jobb útra terelhetjük s azért eleinte atyai jóságot alkalmaztunk, mint fiainkkal szemben, majd szigort alkalmaztunk, végül, bár nem szívesen, nyilvános intést és megrovást alkalmaztunk. Tudva van azonban előttetek, Tisztelendő Testvérek, mennyire hiábavaló volt mindez; egyidőre meghajtják nyakukat, de csakhamar annál gőgösebben emelték fel fejüket. Ha csupán az ő ügyükről volna szó, talán hallgatással mellőzhetnők a dolgot, de a kath. közérdek biztosságáról van szó. A hallgatást tehát meg kell szakítanunk, nagy hiba volna tovább hallgatnunk, kötelességünk a nagyhírű, de káros értelemben nagyhírű emberekre felhívnunk az egész egyház figyelmét. Miután a modernisták (joggal így nevezik őket közönségesen) legravaszabb fogása az, hogy téves tanaikat nem egybegyűjtve és rendszerbe foglalva adják elő, hanem szétszórva és részletekben, hogy kétkedőknek s igazat keresőknek látszassanak, holott szilárdak és biztosak; azért célszerűnek látszik, Tisztelendő Testvérek, tanaikat rendszerbe foglalni, a szerves összefüggést kimutatni, aztán tévedéseik okait kutatni és az orvosszereket ezen veszélv kiirtására előírni. J Hogy azonban ezen zavaros dologba világosságot hozzunk, mindenekelőtt tudni kell, hogy a modernizmus több különféle dologból van összetéve : bölcseleti rendszer, hitrendszer, hittudományi rendszer, történeti és kritikai iskola, hitvédelmi rendszer és egyházi reformpárt; ezeket egyenként jól meg kell különböztetnie annak, aki rendszerüket, tanaik előzményeit és következményeit alaposan akarja megismerni. I. Kezdjük a bölcselettel. Vallásbölcseleti rendszerük kiinduló pontja az agnoszticizmus, mely szerint az emberi ész csak a tüneményeket ismeri meg, csak
