A Győri Püspökség Körlevelei, 1908

Tartalomjegyzék

30 jes igaza van annak, ki őket az egyház legveszedelmesebb ellenségei közé sorozza. Mert, mint már említettük, nem az egyházon kívül, hanem belül vannak, s vesztére törekszenek; tehát a betegség, a veszély az egyház testében, ereiben és zsigereiben székel, ami annál kárhozatosabb, minél jobban ismerik az egyházat. Azonfelül nem az ágakat és jelentéktelen hajtásokat, hanem a fa gyökerét érik fejszecsapásaik, a hitet s a hit legmélyebb gyökereit veszélyeztetik. Elvágván a gyökeret, a mérget az egész fába elterjesztik, nincs oly része a kath. hitnek, melyet megkímélnének, amelyet megrontani ne törekednének. Továbbá, midőn ezerféle fogással élnek, mind­ezt végtelen ravaszsággal és furfanggal cselekszik, egyrészt észelvűeknek, másrészt jó katholikusoknak mutatják magukat, és azt oly ügyes színleléssel teszik, hogy az óvatatlanokat könnyen tévedésbe ejtik; s minthogy a vakmerőségük határtalan, az álokoskodásoknak egy válfajától sem riadnak vissza, sőt a legnagyobb bizonyosság tudatával adják elő a hamis érveket. Hozzájárul, ami a lelkek megtévesztésére szintén igen alkalmas, hogy többnyire igen tevékeny életet élnek, nagy tevé­kenységet fejtenek ki, buzgón foglalkoznak a tudományokkal, a kifogástalan, szigorú erkölcsi élet jó hírét keresik. Végül, ami a helyzet javulásának, a baj orvoslásának lehetőségét kizárja és a helyzet javulását reménytelenné teszi, tanaik igazságában annyira bíznak, hogy minden tekintélyt megvetnek, semmi zabolát meg nem tűrnek: bizonyos hazug öntudatban, megtévedt lelkiismeretükben biza­kodva, igazságszeretetüknek tulajdonítják, ami tulajdonkép gőgjüknek és makacs önfejűségüknek tulajdonítandó. Egyideig reméltük, hogy ezen embereket más esz­közökkel is jobb útra terelhetjük s azért eleinte atyai jóságot alkalmaztunk, mint fiainkkal szemben, majd szigort alkalmaztunk, végül, bár nem szívesen, nyilvános intést és megrovást alkalmaztunk. Tudva van azonban előttetek, Tisztelendő Test­vérek, mennyire hiábavaló volt mindez; egyidőre meghajtják nyakukat, de csakha­mar annál gőgösebben emelték fel fejüket. Ha csupán az ő ügyükről volna szó, talán hallgatással mellőzhetnők a dolgot, de a kath. közérdek biztosságáról van szó. A hallgatást tehát meg kell szakítanunk, nagy hiba volna tovább hallgatnunk, köte­lességünk a nagyhírű, de káros értelemben nagyhírű emberekre felhívnunk az egész egyház figyelmét. Miután a modernisták (joggal így nevezik őket közönségesen) legravaszabb fogása az, hogy téves tanaikat nem egybegyűjtve és rendszerbe foglalva adják elő, hanem szétszórva és részletekben, hogy kétkedőknek s igazat keresőknek látszas­sanak, holott szilárdak és biztosak; azért célszerűnek látszik, Tisztelendő Testvérek, tanaikat rendszerbe foglalni, a szerves összefüggést kimutatni, aztán tévedéseik okait kutatni és az orvosszereket ezen veszélv kiirtására előírni. J Hogy azonban ezen zavaros dologba világosságot hozzunk, mindenekelőtt tudni kell, hogy a modernizmus több különféle dologból van összetéve : bölcseleti rendszer, hitrendszer, hittudományi rendszer, történeti és kritikai iskola, hitvédelmi rendszer és egyházi reformpárt; ezeket egyenként jól meg kell különböztetnie annak, aki rendszerüket, tanaik előzményeit és következményeit alaposan akarja megismerni. I. Kezdjük a bölcselettel. Vallásbölcseleti rendszerük kiinduló pontja az agnoszticizmus, mely szerint az emberi ész csak a tüneményeket ismeri meg, csak

Next

/
Thumbnails
Contents