A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
26 hó 20-án felvett jegyzőkönyvbe foglalt tanúvallomásaival, a Kuts János esperes- plebános által a bizonyítási eljárás folyamán bemutatott párbér beszedési összeírással, továbbá a Bikity község elüljárósága által kiállított hiteles községi bizonyit- ványnyal beigazoítnak kell tekinteni, hogy a canonica visitatiók alapján olyan gyakorlati jogszokás tejlődött ki, mely szerint a löldes gazdák háztartásában élő házas gyermekei párbérfizetési kötelezettség tekintetében ép úgy földeseknek tekintetnek, mint az ingatlannak telekkönyvi tulajdonosai, vagyis a tényleges birtokos szülők; ennélfogva Kuts János esperes-plebános panaszának helyt adok és N. N.-t elmarasztalom. Budapest, 1905. november hó 13-án. Lukács s. k. Győr, 1907. évi március hó 15-én. Nr. 1239. Az egyesületi helyiségek magánlak jellegével bírnak. Egy fölmerült hatásköri összeütközés alkalmából minisztertanács elé vitetett az a kérdés, hogy az egyesületi helyiség nyilvános hely, vagy magánlak jellegével bir-e? A minisztertanács magánlaknak nyilvánította az egyleti helyiséget (32462/905. I. M. sz.) a következő indokolással: »Minthogy a kiderített tényállás szerint az említett körhelyiség csak az egyesület tagjai és meghívottjaik, tehát meghatározott egyének magánhasználatára szolgál, a nyilvános, tehát a közönségnek személyválogatás nélkül nyitva álló helyiségnek nem tekinthető, hanem ... az egyesületen kivül állókkal szemben idegen magánlak jellegével bir ... a jelen ügyben az eljárásra a kir. bíróság hatáskörét kellett megállapítani.« (»Magyar Közigazgatás« 1906. évi 14. sz.) Tájékoztatásul közlöm az óbecsei kir. járásbiróság ítéletét is, mely a fenti minisztertanácsi határozat alapján áll. 1906. B. 688/2. sz. O Felsége a Király nevében! Az óbecsei kir. járásbiróság, mint büntető bíróság Óbecsén 1906. évi december hó 14-én nyilvánosan megtartott tárgyalás alapján Ötvös János kir. albiró, Molnár Ferenc járásbirósági dijnok mint jegyzőkönyvvezető és dr. Müller Károly ügyvéd, mint főmagánvádló képviselője részvételével a főmagánvádló indítványa szerint magánlak megsértésének vétségével terhelt K. j. bűnügyében a vád és védelem meghallgatása után hozta és kihirdette a következő Ítéletet: K. J. született 1887. évi március hó 19-én, 19 éves óbecsei születésű és lakos róm. kath. vallásu, nőtlen, magyar honos, írni olvasni tudó hadköteles, vagyontalan földmives vádlottat bűnösnek mondja ki a Btkv. 332. §-ába ütköző magánlak megsértésének vétségében, melyet azáltal követett el, hogy Obecsén 1906. évi december hó 2-án esti 7—8 óra között az óbecsei róm. kath. földmives ifjúsági egylet helyiségében a helyiséggel rendelkező elnök akarata ellenére jogos indok nélkül bement s ott bent maradt, ezért őt a Btkv. 332. §-a alapján a jogerős Ítélet foganatba vételétől számítandó 8 (nyolc) napi fogházbüntetésre mint fő, s az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt az óbecsei kir. járásbiróságnál a m. kir. kincstár részére fordítandó s behajthatatlanság esetén a Btkv. 53. §-a értelmében 2 (kettő) napi fogház- büntetésre átváltoztatandó 30 (harmincj kor. pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre ítéli.
