A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
3 (Például: Ábel, Noé, Ábrahám, Salamon stb. áldozatának bemutatásánál említse meg, hogy mily kedves Isten előtt a szívből jövő ajándék. Ti is adjatok Istennek ajándékot: ajáljátok föl sziveteket1 vagy imádságtokat, vagy a szentmise-áldozatot. Ábrahám nem szerette a civa- kodást, hanem a békességet szerette. Ti is tegyétek föl magatokban, hogy ... Isten rögtön elment Ábrahámhoz két angyallal: a ti szivetekbe is beszáll... József, Jákob fia, megakarta őrizni szivének tisztaságát s mily kedves lett Istennél! Örömmel fogadott szót szüleinek; mily kedves lett atyjánál ! Ha kedvesek akartok lenni Istennél, tegyétek föl magatokban, hogy ti is meg akarjátok őrizni szivetek tisztaságát. Ha szülőiteknél: örömmel fogadjatok szót; stb.) Szó szerint a bibliai történeteknek csak hittanilag fontos részeit kell kívánni. 8. Az egyháztörténet és szertartástan az elemi iskolában külön tárgyakként nem szerepelnek, hanem csak annyiban, amennyiben a hittannak és istentisztelet főbb szertartásainak megértéséhez szükségesek. 9. A hitvallásos iskolákban arra kell törekedni, hogy a gyermekek magában az iskolákban — a beemlézésre szánt órák alatt — tanulják meg a leckéiket. E betanítás a tanító feladata, melyet, hogy lelkiismeretesen teljesít-e, a lelkipásztor olyképpen ellenőrizhet, hogy bizonyos időközökben meg-megjelenik a vallástani ismétlő órák alatt. II. A vallás gyakorlatára vonatkozólag-. 1. a) a lelkipásztor tanítványaival végezze vagy végeztesse a sz. olvasó imádságát pl. szombaton a szentmise alatt. b) A hitoktatást mindig imádsággal (vagy szent énekkel) kezdje és végezze; a szokásos imádságoknak elmondására (Miatyánk, Üdvözlégy, Hiszekegy, Tízparancsolat, Ötparancsolat, Urangyala) gondja legyen. 2. Vasár- és ünnepnapokon s a téli zord idő kivételével hétköznapokon is az iskolából kiindulva testületileg menjenek a gyermekek a szentmisére s a lelkipásztor főgondját itt arra fordítsa, hogy tanítványai minél gyümölcsözőbben tudják hallgatni a szentmisét. Minden gyermek imádságos könyvvel jelenjék meg a szentmisén, melynek folyama alatt ne csak énekeljenek, hanem fönhangon alkalomszerű, rövid imádságokat is mondjanak, sőt némely napon egész mise alatt közösen imádkozzanak. A negyedik osztálytól kezdve a gyermekek lehetőleg kivétel nélkül minisztrálni is tudjanak s a lelkipásztor a mise alatt való szolgálat révén is iparkodjék a sz. áldozat megértését előmozdítani s az érdeklődést iránta fokozni. 3. Alkalmas időben külön egyházi énekórák is szükségesek. Nagyon üdvös, ha a gyermekeknek az énekek szövegét is megmagyarázzuk. 4. Különös gondja legyen a vallástanítónak arra, hogy tanítványai a kellő időben és a szükséges készültséggel vegyék föl a szentségeket. Az első szentgyónáson és áldozáson kívül a gyermekek évenkint legalább háromszor: karácsonykor, husvét alkalmából és a tanév vége felé közösen járuljanak a szentségekhez, amire mindannyiszor egy-két vallástani órában kell őket előkészíteni. Az első szent gyónáshoz és áldozáshoz való előkészítésre pedig a vallástani órákon kívül annyi időt kell szentelni, amennyi e rendkívüli fontos vallási cselekmény öntudatos és méltó elvégzéséhez megkivántatik. 5. Szoktassa a vallástanító a gyermekeket a legfölségesebb Oltáriszentség fölkeresésére és imádására, valamint a vasárnapi délutáni istentisztelet elhanyagolását se engedje meg. 6. Ha a gyermekek körmenetre (buzaszentelés stb.) mennek, a vallástanító e körmenet jelentőségét előzőleg ismertesse meg. 7. Végül hamvazószerdán, továbbá a szent Balázs-áldásra, halottak napján a gyászmisére vezesse el őket s röviden magyarázza meg, hogy a szent ténykedésben lelki haszonnal mikép részesülhetnek.
