A Győri Püspökség Körlevelei, 1907
Tartalomjegyzék
I IO az apostoli szentszékhez. Mert senki sincs, aki meg nem értené szt. Cyprián szavát: „Tépd le a fáról az ágat, és a gyümölcs rajta meg nem érhet; zárd el a patak elől a forrást, és a patak kiszárad“, viszont: „Ti pedig szerelmesim, felépítvén magatokat a ti szentséges hitetekre, a Szentlélek által imádkozván, ti magatokat az isteni szere- tetben tartsátok, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmasságát az örök életre“. (Judás 20—21.) Meg ne félemledjünk, hanem legyen erős hitünk, merítsünk erősséget az apostoli Szentszék áldásából, melyhez egész lelkűnkkel ragaszkodjunk és meg ne szűnjünk imádkozni, mert az imádságban éber marad lelkünk. Tart a harc Isten országa ellen, és tartani fog örökre, „mert a test a lélek ellen kíván, a lélek pedig a test ellen ; mert ezek egymással ellenkeznek“. (Gál. 5. 17.) Az egyház hajója hullámtengeren hányatik, amióta a Mester irányát megjelölte és orkánok, vad viharok ostromolják, „az Ur nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy szélvész lön a tengeren és a hajó az elromlásnak veszedelmére juta. És megfélemlének a hajósok, és kiáltának a férfiak az ő Istenükhöz“ (Jónás 1. 4—5), Isten pedig vigasztaló szót mondott a megfélemlítetteknek : Ne féljetek, „ime én veletek vagyok minden nap, világ végezetig“. (Máté 28. 20.) De ott az intő isteni szózat is: „Elmenvén azért tanítsatok minden nemzeteket, — tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam néktek“. (Máté 28, 19—20.) Mivel pedig a test küzd a lélek ellen, a világ Isten országa ellen, „lássátok azért atyámfiai, mint járjatok óva, nem úgy mint esztelenek, hanem mint bölcsekT megváltván az időt, mert a napok gonoszak. Annak okáért megértsétek, mi légyen az Isten akarata“ (Efez. 5. 15—7.). Meg kell értenünk, hogy különösen a jelen idők nagy nehézségei közepette különösen és kétszeresen a mi kötelességünk, a népet a sötétség hatalma ellen védelmezni és óvni a lelket ölő gonosz befolyás ellen; ránk bízatott, hogy azt az országot, mely nem emberi mű, hanem Isten vére által megszentelt szentély (Zsid. 9. 11.), föntartsuk és a magunk szent életével céljához mind közelebb vigyük, mert ha olyan lészen a pap, mint a nép, és olyan az ur, mint a szolga, (Izaias 24. 2,), azt mondja az Ur: „pusztulással elpusztíttatik a föld és dulással eldulatik“ (íz. 24. 3.) „és meglátogatom ötét az ő utaiért és az ő gondolataiért megfizetek neki.“ (Os. 4. 9.) Nekünk kell tehát a világosság fáklyáit magasan kezünkben tartani, a mi rendeltetésünk, hogy általunk és bennünk a világosság világossága visszatükröződjék, mert „nem mindnyájan szolgáló lelkek vagyunk-e, azokért küldetvén szolgálatra, akik az üdvösségnek örökségét veszik?“ (Zsid. 1. 14.) Nem mi vagyunk-e a föld sava? Nem mi vagyunk-e a föld világossága ? (Máté 5. 13—4.) Ha pedig a só megizetlenül, mivel sózzunk ? A világosság pedig mire való ? Nem hogy véka alá rejtessék, hanem hogy világoskodjék mindeneknek, akik a házban vannak. (U. o.) Azért a pap, valamint üdvösségére és népe épülésére lehet, valamint a rábízott nyájat, mint jó pásztor, az örök üdvösség révpartjába kalauzolhatja, ha hivatása szerint él a népek apostolának szava szerint: „mert minden pap, aki az emberek közül választatott, az emberekért rendeltetik azokban, amik az Istenhez tartozók“ (Zsid. 5. 1.); azonképen romlására lehet mindeneknek és botrányköve a lelkeknek és kárhozata a benne bízóknak, mert „a törvény forgatói nem tudtak engem, és a pásztorok vétkeztek ellenem és a bálványokat követték“ (Jerem. 2. 8.), a pásztorok nyomán pedig halad a nép és gonoszságot cselekszik: az élő víznek kútfejét elhagyják és maguknak
