A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
49 vagy fél mérő rozs volt kiszolgáltatandó s ez a kivetési módozat és aránykulcs mindaddig, mig közigazgatási utón meg nem változtatik, kötelezőnek elfogadandó, minthogy továbbá tény gyanánt az is meg lett állapítva, miként alperes az 1893-tól 1902. évben 7 urb. egynegyed teleknek volt birtokosa s hogy fenti időre a teljesítést megtagadta s minthogy végül alperes nem bizonyította azt, hogy a nála hátralékban maradt tartozás pótadó alakjában kivettetett és ő ily módon az ő birtoka és illetve adója arányában arra már fizetést eszközölt, illetve, hogy a község a római kath. plébánosnak járó párbért általában már előbb is községi pótadóban beszedte, elévülési kifogása pedig mint törvényben nem gyökerező, bírói figyelembe nem vehető, mindezeknél fogva nem sértett a felebbezési biróság jogszabályt az által sem: midőn alperest a kivetési módozat és kulcsnak megfelelően a tiz év hátralékos gabonamennyiség természetbeni kiszolgáltatása vagy ennek megfelelő és szintén jogszabály megsértése nélkül megállapított egyenértéke megfizetésében elmarasztalta. (1905. október 30-án, G. 93.) Jegyzet : A királyi Kúria 31. sz. polgári döntvénye igy hangzik: Az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekinthessék. Az indokolásban kifejtetik, hogy a párbér a hivek önkéntes obligáczióiból veszi eredetét, czélja a kath. lelkész ellátásának biztosítása volt s ennélfogva az fogalmilag a plébániai kötelékhez tartozóknak jogszokás (laudibilis consvetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a párbér egyes esetekben szerződés és más jogalkotó tények folytán ingatlanhoz kötött dologi teherré nem válhatott; mert valahányszor átvállalt vagy községileg avertált párbérről van szó, a fent kifejezést nyert általános elv nem állhat útjában annak, hogy a fenforgó külön jogczimnél fogva a parochiális kötelékhez nem tartozók is a katho- likus lelkészt illető párbér fizetésére vagy kiszolgáltatására köteleztessenek. Győr, 1906. április 10-én. A magyar királyi Kúria fontos döntvényt hozott a templomépítési alapítványokra nézve, kimondván, hogy valamely községben létesítendő templomalap javára hagyományozott hagyatéki vagyon oly közcélú alapítvány tekintete alá nem esik, melynek létesítéséhez alapítólevél kiállítása és a kormányhatósági jóváhagyás szükséges. Maga a döntvény igy szól: A győri kir. tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja akkép, hogy az intézkedéseket felfüggeszti arra az időre, amikor a templomalapítványról kiállított alapítólevél kormányhatósági jóváhagyással ellátva -a hagyatéki birósághoz be- mutattatik. Indokok: A közcélú alapítványok létrejöttéhez — a birói gyakorlat szerint — az azok kezelése feletti legfelsőbb felügyeletre hivatott kormányhatóságnak a jóváhagyása szükségeltetvén, az alapítványi vagyon a kezelésre hivatottaknak csak a kormányhatósági jóváhagyás után adható ki (1905. április 5. 472/905.). Nr. 1644. Curiai döntvény a templomépítési alapítványokról.
