A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
25 E könyv a többi között elmondja, hogy Dávid király a leviták részére uj rendet irt elő, a mely szerint ő nekik a templomban szolgálniok kellett. A szentirás ez alkalommal újra felsorolja a leviták családjait. »Szemei fiai — úgymond a szentirás — Léhet és Ziza, Jaus és Baria; ezek Szemei fiai négyen. Léhet pedig első vala, Ziza második.«1 E hely tehát elsőnek mondja Léhetet, vagyis azt, a ki után más fiák is következnek. A szentirásnak ugyanama fejezetében ezt is olvassuk : »Mózes fiai Gerzom és Eliezer . . . Eliezer fiai pedig valának: Rohobia az első; és nem volt Eliezernek több fia«.2 íme, szeretett Híveim, Rohobiát a szent iró Eliezer első fiának mondja, jóllehet ő atyjának egyszersmind egyetlen fia volt. A mit mi elsőszülöttnek mondunk, azt a zsidó e szóval fejezi ki : bekor.3 Már pedig a bekór igazi értelmében nem annyit tesz, mint elsőszülött, a ki után jön a második, harmadik stb.; hanem jelenti valaminek az első gyümölcsét, első termését, tehát zsengéjét; vagyis jelenti azt, ami élőt még nem volt termés, gyümölcs. Lehet, hogy a bekór után még más termés is következik, de e szónak értelme ezt nem követeli. A magyarban pl. a gyümölcsfa termésének a zsengéje a fának első termését, gyümölcsét jelenti; s ha első termése után a fa elszárad, vagy pedig akármely más okból meddővé lesz, a termés, a melyet hozott, az esetben is a gyümölcsfának zsengéje, első termése marad. A bekór szónak a magyarban igazi fordítása : a termésnek zsengéje. Az embereknek elsőszülöttét és bizonyos állatok első fajzatát, vagyis bekór- ját az ó-szövetségi törvény szerint fel kellett ajánlani az Istennek, annak elismeréséül, hogy az Isten mindennek feltétlen Ura, akinek joga van mindenhez, ami terem, ami van; akinek tehát a teljes meghódolás kimutatására a termésnek legalább a zsengéjét, mintegy legdrágábbját oda kellett adni. Az embernek elsőszülöttét azért is fel kellett ajánlani, hogy örök emlékezetben maradjon az Istennek jósága, aki Izrael népét az egyptomiak elsőszülötteinek elpusztításával szabadította ki az ő sanyarú rabságából. Az emberek elsőszülötte, bekórja ilyképen az Istennek különös birtoka, tulajdona volt, amiért is azt a papoknak átadott bizonyos adományok, váltságdíj árán Istentől vissza kellett váltani. Ez az u. n. elsőszülöttek törvénye. »Az embernek elsőszülötteiért váltságot végy — mondja az Ur — és minden tisztátalan barmot megváltass, melynek váltsága egy hónap múlva legyen.«4 Ha tehát az állatok első fajzatát egy hónapon belül meg kellett váltani, hogyan jelenthetné az elsőszülött azt, aki után okvetlenül egy második vagy harmadik is következik, amikor az első termést követő első hónapon belül még nem tudhatni, vájjon ez állatnak lesz-e még egy második vagy harmadik fajzatja?! Ha az elsőszülött alatt csakugyan azt kell érteni, aki után még mások is következnek, nem kellett volna-e a megváltásra kötelezett izraelitának — mint szent Jeromos is megjegyzi — a papot előbb figyelmeztetnie, hogy követelésével még várjon, amig »meg nem jön a következő is, akinek megszületésével az előbb származott majd igazán elsőszülötté lesz?«5 1 Krön. I. 23, 10 s köv. — * U. o. 23, 15 s köv. — 8 Józs. 17, 1. — 4 Móz. IV. 18, 15 s köv. — 5 „Possum respondere et dicere : Quid me in unius mensis stringis articulo ? Quid primogenitum vocas, quem an
