A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
szenvedni nem akar, hiábavaló dolog lett volna kezeinek és lábainak átlyuggatása, hiábavaló a keresztrefeszítés; mert »én leteszem életemet, hogy ismét felvegyem azt; senki sem veszi el tőlem, hanem én teszem azt le magamtól, és hatalmam vagyon annak letételére, és ismét hatalmam vagyon annak felvételére.«1 Senki sem szereti az Istent és az embereket annyira, mint Krisztus Urunk; s mivel ő annyit szenvedett értünk, amennyit akart, illetőleg, amennyire ő minket szeretett, éppen ez okból senki annyit nem szenvedett, mint a mi Üdvözítőnk. »Ebben áll a szeretet — írja sz. János — ; nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mivel ő előbb szeretett minket, és elküldötte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.«2 »Krisztus engem szeretett« — mondja sz. Pál — s mivel szeretett »önmagát adta érettem.«3 Gondoljátok el már most azt, szeretett Híveim, hogy Krisztus után senkiben sincsen nagyobb szeretet, mint a szűz Máriában; gondoljátok el az ő feladatát, amelyet az Isten rája ruházott, amikor megváltásunk művében engedelmes közre- munkálkodásra választotta ki! Krisztus is szenvedett, a fájdalmas Anya is szenvedett; s mivel ő a mi megváltásunkhoz a kereszt alatt is közremunkálkodott azzal, hogy szent Fiát fájdalmas lélekkel, s az összes teremtmények szeretetét felülhaladó szeretettel az emberi nem bűneiért ő is felajánlotta, ez okból Krisztus után senki annyit lelkében néni szenvedett, mint a fájdalmas Anya. »De vájjon — kérdi szent Bernát — a boldogságos Szűz nem tudta-e már úgyis régen, hogy Fia igy fog kimúlni? Kétségtelenül igaz, hogy tudta. S nem remélte-e bizonyosan, hogy nemsokára fel is támad? Remélte, még pedig teljes bizalommal. És mégis bánkódott^ a mikor Fiát a kereszten függni látta? Nagyon is. Ha ez nem igy volna, mondd csak, atyám fia, honnan van az a természetes érzésed, hogy jobban csodálod Máriának részvevő fájdalmát, mint Fiának kínjait? Emez meg tudott halni testileg; az Anya pedig a halált lelkében vele végig szenvedni ne tudta volna ?! Amazt, Krisztusnak halálát a szeretet okozta, amelynél nagyobb szeretete senkinek sem volt; emezt, Máriának fájdalmát is a szeretet művelte, amelyhez hasonló szeretet, kivéve a Krisztusét, a világon nem találkozott.«4 Épen ezért ne csodálkozzunk azon, hogy Mária a vértanuk királynéja. íme, szeretett Híveim, itt áll előttünk a boldogságos Szűz egyik uj méltóságában, nemcsak mint Isten Anyja, hanem mint Krisztusnak Istentől kirendelt munkatársa a megváltásnak nagy művében! Nem úgy, mintha a boldogságos Szűznek közreműködése nélkül megváltásunk meg sem történhetett volna; hanem azért, mivel az Istennek örök elhatározása őt e magas méltóságra kijelölte, hogy a megváltásnak egész művén végighangozzék Máriának engedelmes odaadása: »Legyen nekem a te igéd szerint.« Amikor az Isten az ő Fiának megtestesülését és a megváltást irgalmasságán kivül már eleve is a boldogságos Szűz beleegyezésére alapította, ezzel Máriának kiváló méltóságot adott. Ennek a méltóságnak még inkább meg kellett maradnia azután, amikor már valósággal is a Fiu-Istennek anyja lett. Abban az időben tehát, amikor a megváltás műve a kereszten igazán végbement, 11 1 Ján. 10, 17 s köv. — Sept., led. VI. * Ján. I. 4, 10. 3 Gál. 2, 20. * Off. 7 dolor B. M. V., Dorn III.
