A Győri Püspökség Körlevelei, 1906
Tartalomjegyzék
7 előtt hitöket megvallották. Az apostolokat maga az Üdvözítő bátorítja: »A helytartókhoz és királyokhoz hurcoltattok majd én érettem . . . Mikor pedig átadnak titeket, ne gondolkodjatok, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit szóljatok. Mert nem ti vagytok, akik szolotok, hanem atyátok lelke az, ki bennetek szól.«1 Minél közelebbi érintkezésbe léptek a szentek az Istennel, annál jobban értették meg az Istennek szavát, annál nagyobb volt bennök a szentek tudománya. Kétségtelen, hogy senki az Istennel oly bensőleg nem egyesült, mint Krisztus emberi természete. Ez az egyesülés oly titokzatos, de oly nagy is, hogy szent hitünk szerint Krisztusra vonatkoztatva igy is szólhatunk: Ez a kéz Istennek keze, ez az ember végtelenül bölcs és mindenható; az Isten Fia Betlehemben született, szomorkodott, szenvedett, meghalt és eltemettetett. Ennél nagyobb egyesülés Istennel nem gondolható.2 Amikor tehát az Isten Fia a szent Szűz méhében emberré lett, az ő emberi lelke oly bensőleg egyesült az Istennel, amilyen bensőleg egyesülve vele most »a Felség székének jobbján ül mennyekben«.3 Krisztusnak lelke épen ez okból semmivel szebbé, tökéletesebbé, okosabbá, bölcsebbé már nem válhatott, mert a lehetőleg legtökéletesebb lévén az Istennel való egyesülés, az Isten munkája is lehetőleg legtökéletesebbé lett. A Fiú-Isten teste a természet törvényei szerint növekedett ugyan, mivel e növekedés nemcsak az Istentől, hanem a tápláléktól és a lélektől, az életerőtől is függ; ámde az ő lelke már fogantatásának első pillanatától kezdve »a bölcseség és tudomány minden kincsei«-nek4 tárháza volt. Az ő lelkét semmi meg nem kötötte; az már létének első pillanatában is az istenség szemléletébe merült.5 Itt a nagy külömbség, Tisztelendő Testvérek és Krisztusban szeretett Híveim, itt a nagy külömbség az Istenember és a közönséges halandók között! A többi ember csak lassankint, nevelés és oktatás által nyeri el eszének használatát; Krisztus ellenben már fogantatásának első pillanatától kezdve eszének és akaratának teljes birtokában volt. »Amint az Ige, megtartva az ő természetének fenségét, — mondja sz. Ágoston — leszállóit anyjának méhébe, testté és tökéletes emberré lön.« Nekünk, szeretett Híveim, nem áll hatalmunkban anyánkat kijelölni, azt előre kiválasztani, mert amig anyánk nincsen, nem is vagyunk, nem is létezhetünk. Az Isten Fia, ettől eltérőleg, az ő anyját öröktől fogva kiválasztotta, szent Joakim és Anna leányát már ennek fogantatásában a bűnnek minden szennyétől megóvta, lelkét felékesítette a Szentlélek adományaival, élete folyamán pedig azokat még inkább növelte. Amikor pedig elérkezett az ő megtestesülésének ideje, a szent Szűznek méhébe szállt le, s egészen születéséig emberi öntudatával és akaratának nagy szeretetével benne lakott; ugyanazzal a szeretettel, amely őt a mennyből ' Máté 10, 18 s köv. — 8 „Nullus modus esse aut excogitari potest, quo aliqua creatura propinquius Deo adhaereat, quam quod ei in unitate personae conjungatur.“ S Thom. Comp Theol. pars I cap. 214. — 3 Zsid. 8, 1. — 4 Kol. 2, 3. — ° „Dicendum est, quod Christus in primo instanti suae conceptionis habuit usum liberi arbitrii.“ S. Thom., S. Theol. 3, 34. 2. c.
