A Győri Püspökség Körlevelei, 1905
Tartalomjegyzék
2 jiik szavunkat a Krisztus szent hitét, a kereszténység erkölcseit veszedelmesen megtámadó, a hamis tanításokat terjesztő, az erkölcsök tisztaságát megfertőző, az isteni és emberi tekintélyt elpusztító, a szivek békességét felforgató, földi és örök üdvösségünket romlásba döntő gonosz könyvek és egyéb nyomtatványok olvasása ellen, s mint Krisztus Urunknak fölkent méltatlan szolgája az ő isteni szavaival óva intünk titeket: vigyázzatok és imádkozzatok. Szent Vazul szava szerint: az olvasmány a lélek eledele. A mint az egészséges eledel táplálja a testet, erőt önt az izmokba, a szív működését elősegíti, sőt közvetve a kedélyre, a lélekre is jótevő hatással munkálkodik, épp úgy a jó könyv áldott befolyásával emeli az értelem tiszta felfogását, nemesíti a szív érzéseit, műveli, Isten társaságába vonzza az emberi lelket. Viszont, a mint a megromlott eledel mérges hatásával megbénítja, elpusztítja a test erőit, sőt kioltja a testi életet: a rósz olvasmány is, lassú méreg gyanánt pusztít az emberben és megöli a lelket. Az olvasmány ereje sokkal hatalmasabb, behatása sokkal állandóbb, mint az élő szóé. Mert a beszéd hatását korlátozza a tér, az idő és sok egyéb körülmény. A beszéd csupán csak arra hat, a ki közvetetlenül hallgatja, s a hazug szónak bármely jelenlevő ellene is mondhat. Ha pedig elhangzott a szó, a hatása is legtöbbnyire elrepült a szivekből. De az irás, a nyomtatott betű állandóan megmarad, s tartalma szerint mindannyiszor terjeszti a jót vagy a gonoszt, az életet vagy a halált, üdvösséget vagy a kárhozatot, ahányszor csak az olvasónak a szeme elé kerül. Ha Krisztus Urunk intve intő szavát, hogy óvakodjunk a hamis prófétáktól — a mai időkre alkalmazzuk, e szavak minket arra is figyelmeztetnek, hogy oltalmazzuk meg lelkünk üdvösségét: az erkölcsök tisztaságát, az egyház tanításának, intézményeinek szentségét, és az állam alapköveit, más szóval: az erkölcsi, a vallási és a társadalmi rendet a rósz sajtó veszedelmes befolyásától. Megbecsülhetetlen kincs az erkölcsöknek, a szívnek tisztasága. Krisztus Urunk is hirdeti, hogy: „boldogok a tiszta szíviiek, mert ők meglátják az Istent. “1 Angyalok társaságába emeli a lelket a tiszta élet, és a múlandóságot: a halhatatlan dicsőség örömeivel váltja fel. Semmi sem annyira méltó tehát a fáradságra, az őrködő figyelemre, a szent gondosságra: mint a lélek tisztasága, s ezzel együtt a lélek üdvössége. És eme drága kincsetektől fosztanak meg titeket a rósz olvasmányok, melyek tetszetős külsejökkel előbb megvesztegetik a szemet, kívánatosnak mutatják magokat, mint a paradicsomi gyümölcs, mely evésre jónak, szemre szépnek, tekintetre gyönyörűnek kínálkozott, de a melynek rejtett mérge mégis megrontotta ősszülőink földi életét, egész boldogságát. A rósz olvasmányok minden sorában szintén ott rejtőzik a lélek édes mérge, melyet minden pillanatban megtalálhat, s magába vonulva, minden külső szégyen nélkül élvezhet mindaz, a ki keresi a halált. Mert valóban a tiszta erkölcsök pusztulása, a lelkek halála következik a rósz olvasmányok nyomában. A gyermek jóra hajló lelkét megkeményíti, a hajadon szent szemérmetességét elpusztítja, a házastársak hitvesi viszonyának köteles tisztaságát szétrombolja, az öregek nyelvét tisztes korukhoz nem illő beszédhez szoktatja: a min- 1 1 Máté 5, 8.
