A Győri Püspökség Körlevelei, 1905
Tartalomjegyzék
77 minden tanulónak egy irkát tartani, melyben minden hónap közepén vagy végén egy oldalt ir az illető tanuló. Ez világosan mutatja a haladást. A nyelvtanítás súlypontja a helyes beszédre és helyesírásra, fogalmazásra helyezendő. Természetes, hogy e mellett nem nélkülözhetünk nyelvtani szabályokat. Ezen szabályokat azonban ne ce'7-nak tekintsük, hanem segítő-eszköznek a helyes beszéd- és fogalmazásra. A diktálás után való iratás és az olvasmány-tárgyalás igen alkalmasak a nyelvtani ismeretek nyújtására és állandósítására. A tanító szabatos, értelmes, magyaros beszéde mint hathatós példa vonz. A gyermekek által irt nyelvtani feladatokat pontosan nézze át a tanító s érdemjegyet írjon rá. A hibákat megjelölvén, a gyermekkel javíttassa ki. Célszerű, ha az idő engedi, a hibák közös megbeszélése is. A nyelvtani feladatok kidolgozását előbb mindig megbeszélés előzze meg. Csak így várhatunk helyes megoldást. A feladatok mindig gyakorlati irányúak, s a gyermekek fejlettségéhez mértek legyenek. A lakóhelyi ismeretek (beszéd- és értelemgyakorlatok) fontossága el nem vitatható. Ámde oly csekély, különösen az osztatlan és részben osztott (két tanitós) iskolákban az erre kiszabott idő, hogy az alatt vajmi csekély és kétes értékű eredmény érhető el. De a lekiismeretes tanító úgy segít magán, hogy az első osztályban már a szó- és mondatértelmezésnél, később, valamint a II. osztályban az olvasmányok tárgyalásánál pótolja a hiányt. Az I. osztályban különösen a hangutánzó módszer nyújt erre alkalmat. Ahol elég idő áll rendelkezésre, (osztott iskolák) ott arra ügyeljen a tanító, hogy ne száraz, unalmas időtöltés legyen ezen tantárgy, hanem érdekes, eleven, a gyermek figyelmét lekötő, eszét foglalkoztató. Ezt csakis a szemléltetéssel éri el. A szemléltetésnél azonban vigyázva járjon el, nehogy a kevésbbé fontos részleteket, hanem a lényeges, jellegzetes dolgokat, tulajdonságokat emelje ki. A gyermek megfigyelő tehetségét igyekezzünk fejleszteni. A földrajz tanításának célja lakóhelyünk, hazánk és a föld megismerése népeivel, jelemzőbb állataival és termékeivel egyetemben. Az okos, jól vezetett földrajzi oktatás a gyermekek szellemét sokoldalulag fejleszti, látókörüket tágítja s egyúttal hathatós eszköz a hazaszeretet fölkeltésére, ápolására és az Isten végtelen böl- cseségének megismerésére. Sok helyen eddig a földrajzi oktatás puszta nevek elsorolásából állott, ami éppen nem kedves dolog a gyermekek előtt és majdnem semmi haszonnal nem járt. A tananyag kellő megválogatásával, célszerű csoportosításával és eleven előadásával a földrajzi oktatást az elemi iskola legkedvesebb tárgyává teheti a tanító. Igen élénkké teszik a földrajzi tanítást a néprajz köréből vett leírások, jellegzetes szokásoknak a tananyagba való szövése. Igen fontos itt is a szemléltetés és az, hogy a térképnek helyes használatával tisztában legyenek a gyermekek. Nem szabad azonban azzal megelégednie a tanítónak, hogy a gyermek csak a térkép segítségével tudja visszaadni a tanultakat, hanem arra kell törekednie, hogy lassankint a térkép nélkül is tudjon tájékozódni. Ezt kellő gyakorlással érheti csak el. A szemléltetésre vonatkozólag igyekezzék a tanító különféle ásványok, termények és képekből megfelelő gyűjteményt szerezni. A képes folyóiratokból kivágott képek igen jó szolgálatot tesznek. Az annyira divatos képes levelező-lapok között is sok használható akad.
