A Győri Püspökség Körlevelei, 1904
Tartalomjegyzék
45 Mult évi XVIII. számú körlevelemben felhívást intéztem egyházmegyém Nagyontisztelendő papságához, hogy részletes jelentést tegyen nekem püspökké történt kineveztetésem óta egyházmegyémben lefolyt nevezetesebb eseményekről, létesített intézményekről, melyek az isteni tisztelet és hitélet erősítését célozzák, a katholikus tanügy fejlesztését mozdítják elő és a szegények ügyének felkarolására vonatkoznak. Célom az volt, hogy világos képet szerezzek magamnak és nyújthassak másoknak híveimnek tettekben megnyilatkozó, áldozatra is kész hitéletéről; a katholikus népoktatás ügyének az utóbbi időben való felkarolását és gondozását buzdító példákban is megmutathassam és igazolhassam azok előtt, kik minket katholikusokat e téren hanyagsággal, hátramaradással vádolnak; kézzel fogható bizonyítékát akartam megmutatni annak, hogy a modern humanismus jótékonyságával szemben a keresztény szeretet sem hanyagolja el emberbarát! kötelességét a segítségre szorulók iránt. Egyben összegezve is kivántam látni azoknak keresztény lélekre valló adományait, kiknek jótékonyságáról, bőkezűségéről szórványosan értesültem. A beküldött — bár igen hiányos -—- adatokból örömet és lelki megnyugvást merítettem, mert láttam, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok között levő, súlyos terhekkel tetézett híveim erejükön felül áldoztak egyházi és iskolai célokra, tanúságot tevén arról, hogy a katholikus érdekeket, a jó ügy felvirágoztatását igazán szivükön viselik. Tiszteletet keltő adatokkal látom igazolva, hogy egyes katholikus főuraink ősi hagyományaikhoz híven minden vallásos, nemes és a nép érdekét célzó ügyben erős kézzel kelnek védelmükre; ahol egyházunkért, magyar hazánk érdekeért kelünk fel, kitartó segítséggel állnak mellettünk. Meggyőződést szereztem afelől, hogy egyházmegyém Nagyontisztelendő papsága kiválóan buzgó munkásságot fejtett ki Isten házának diszítésében, az iskolai ügy felkarolásában, úgy áldozatkészségével, mint buzdításával. A múltért főpásztori elismerésemet nyilvánítva, a jövőre is kérem egyházmegyém Nagyontisztelendő papságának kitartó buzgóságát és munkásságát, különösen katholikus népoktatási ügyünk felvirágoztatása érdekében. Az iskola az egyház leánya, melyet minden erőnkből támogatnunk, segítenünk kell. Itt neveljük egyházunk hű fiait, reményeit, hazánk kötelességtudó és munkás polgárait. Ha iskoláinkat elvesztettük, kivették kezünkből legerősebb fegyverünket, megingatták lábaink alatt a legbiztosabb talajt. Semmi áldozat sem sok igaz és fontos ügyünk támogatására, de a legkisebb adomány és munkásság is bő gyümölcsöt termő e téren. Ez utón is hálás köszönetemet kivánom kifejezni mindazoknak, kik a felsorolandó tételekre adománynyal, munkával, buzdítással és jó példával adóztak. 1650. sz.
