A Győri Püspökség Körlevelei, 1904

Tartalomjegyzék

184

rendelet 2. §-a és a helytartótanácsnak 1836. évi január 4-én 113. szám alatt kelt rendelete értelmében a hagyatéknak a szegényekre eső harmada minden körülmények között az illető egyházmegyei özvegy- és árvaalap javára fordítandó.

10. A végrendelet nélkül elhalt volt és szekularizált szerzetesek után egy harmadrészt a rokonok vagy azok hiányában az államkincstár kap. A másik két harmad azon pénzalapot illeti, amelyből fizetésüket húzták (1836. évi január 4-én 113. sz. a. kelt helytartótanácsi rendelet).

11. Érvényes végrendelet nélkül elhalt szerzetesek hagyatéka a szerzeté, amelyhez tartoztak, még akkor is, ha a lelki pásztorkodásban vagy különben a kolostoron kivül haltak el (1836. évi január hó 4-én 113. sz. a. kelt helytartó- tanácsi rendelet).

12. Az erdélyi püspöki egyházmegyében a 3—ii. pontokban idézett rendeletek és az azokban foglalt jogszabályok helyett az 1822. évi egyházmegyei zsinat határozmányai (Statuta Almae Dioecesis Transylvanicae anno 1822. die 17-ma Aprilis in Synodo Dioecesana publicata et concordibus votis apprabata) vannak érvényben. E határozmányok értelmében a tiszta hagyatékot négy egyenlő részre kell osztani; ebből egy negyedrész az egyházmegyei papnevelő-intézetet és az elaggott papok alapját egyenlő felerészben, a többi pedig az egyházat, a rokonokat és a szegényeket illeti, ha azonban a rokonok szegények, a szegényekre eső negyedrészt is a rokonoknak kell kiadni.

2. §. Az örökösödési eljárásra, az 1894. évi XVI. t.-cikket, az e törvény végrehajtása tárgyában 1895. évi 43194. sz. alatt kibocsátott bel- és igazságügyminiszteri rendeletet és az ezzel kapcsolatos későbbi rendeleteket kell alkalmazni az alább következő §-okban foglalt módosításokkal, pótlásokkal és kiegészítésekkel.

3. §. Az örökösödési eljárást hivatalból kell megindítani.

Az eljárás folyamán az egyházat az egyházmegyei hatóság kiküldött biztosa képviseli.

Amennyiben az egyházmegyei hatóság másként nem intézkedett: az egyházmegyei hatóság által kiküldött biztos képviseli az 1. §. 2. és 3. pontjában említett jogosultakat is.

4. §. A halálesetet felvevő közeg köteles a halálesetről az egyházmegyei hatóságot és közalapítványi kir. ügyigazgatóságot is közvetlenül levél utján haladéktalanul értesíteni és ennek megtörténtét a haláleset felvételi ivében megjegyezni.

Az 1894. XVI. t.-cikk 14—16-ában említett biztosítási intézkedéseket az idézett §-okban meghatározott módon meg kell tenni akkor is, ha van is az örök- hagyó elhalálozása helyén olyan személy, akinek kezeinél vagy felügyelete alatt az 1894. XVI. t.-cikk 14. §-a szerint meghagyni lehetne.

5. §, A hagyatékot hivatalból kell leltározni. A leltározás az 1894. XVI. törvénycikk 37. szakaszában meghatározott eseteken kivül is kir. közjegyzőkre bizható.

A leltározás megkezdésének idejéről értesíteni kell az egyházmegyei hatóságot és a közalapítványi kir. ügyigazgatóságot is.

Az elhunyt plébános birtokában talált azoknak a könyveknek leltározása tekintetében, melyek az előd hagyatékából származnak és mint ilyenek nem képez-