A Győri Püspökség Körlevelei, 1904

Tartalomjegyzék

mentették meg a magyar nemzetet az elpusztulástól. Az ősi alkotmány az iooo-ik év körül már erejét vesztette; a pogány magyar államot alkotni nem tudott, de az ősi alkotmány használhatóvá vált ismét akkor, midőn szent István király azt keresztény alapra helyezte, a kereszténységgel megerősítette, megjavította, kibővítette. Nem szabad soha felednünk, hogy a keresztény egyház e nemzetmentő munkájában nemcsak vallást adott, nemcsak erkölcseit szabályozta, szóval emberré tette a magyart, hanem szervezte és megalkotta a magyar államot is, mert a kereszténység állam-szervező hatalom volt az idétt. Csak a keresztény hit tejének beszivásával erősödhetett meg a testalkatára izmos, szivében bátor és vitéz, de lelkében teljesen gyenge magyar.

S amikor II. Szilveszter pápa koronát küldött, s azt az esztergomi érsek iooi augusztus 15-én szent István fejére tette: akkor született meg a magyar királyság, s teljesedett be az első keresztény királyon az irás szava: »Téged pedig fejedelemmé teszlek nagy és erős nemzet fölött.«1

Eléggé láthatjuk ebből immár tisztelendő Testvérek és kedves Hiveim, mint járja át a kereszténység, a mi igaz hitünk, a magyar alkotmányt, s képezi annak lelkét, gerinczét és minden alapját; átalakítja és hasznossá teszi a magyar lelkét, s királyságban egyesíti a szétszórt nemzetségeket.

Legjobban látta ezt és tudta az első szent király, azért nem is volt nagyobb és buzgóbb törekvése, minthogy az egész magyar népet a kereszténységnek megnyerje. O maga hirdette az Isten igéjét, püspökségeket alapított, egyházakat épített, s Isten országának terjesztésében annyira buzgólkodott, mint az igazi apostol, azért a kereszténység feje megadta neki az apostol nevet és czimet mindazon jogokkal, melyeket már előbb felsoroltunk.

Nyilvánvaló tehát tisztelendő Testvérek és kedves Hiveim, hogy mindnyájunkat egész múltúnk, minden hagyományunk, szivünk örökös hálája a magyar királysághoz kapcsol, mely viszont az egyháznak köszöni eredetét és megalakulását. Teljes a mi bizodalmunk a szent koronában, mely fölött reménységünk záloga, a kereszt ragyog; teljes a mi hódolatunk szent István méltó és nagy utóda: felkent apostoli királyunk iránt. Nehéz időket élünk tisztelendő Testvérek és kedves Hivek, de mennél súlyosabb aggodalmak fognak el bennünket, annál jobban ragaszkodjunk szent hitünkhöz, s mindnyájunk védelmezőjéhez: apostoli királyunkhoz. Töltsük be mennél jobban vallásos és polgári kötelezettségeinket, mert csak az engedelmes férfiú beszélhet győzelemről.2 így teszszük erőssé hazánkat, oly erőssé, hogy az időszakos zavarok és veszedelmek annak alapjában kárt ne tehessenek.

Tudjátok kedves Hiveim, hogy az egyház minden vasárnap az ünnepi szentmisében fennhangon imádkozik felséges Urunkért. Csatlakozzatok ti is buzgó könyörgéstekkel az egyház kéréséhez. Megparancsolta ezt már a nagy apostol, meghagyván: Kérlek azért, hogy mindenek előtt legyenek könyörgések, imádságok minden emberért, a királyokért és mindazokért, kik méltóságban vannak, hogy nyu5

1 Numeri, 14, 2. — 2 Példabeszédek könyve, 21, 28.