A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
3 napot, melyet kegyelme felvirraszt reájuk, bárányáldozattal kezdjék és végezzék.1 Meghagyta, hogy a szombat napot megszenteljék és ezen semmi szolgai munkát ne tegyenek,2 a mit még halálbüntetés alatt is tilalmazott.3 Az ötvenedik esztendőről pedig így rendelkezett: „Szenteld meg az ötvenedik esztendőt és nevezd földed minden lakója szabadulásának, mert örvendetes év az. Ekkor minden ember jusson birtokához és kiki térjen vissza előbbi családjához, mert ez az örvendetes év, az ötvenedik esztendő.“* A jobel-nek nevezett kürtök harsogása hirdette az örvendetes év felvirra- dását, mely az adósoknak adósságaik elengedését és a zsidószármazásu rabszolgáknak meghozta a szabadulást, vagyis a jobil-1, mely átalában a régi állapothoz való visszatérést jelent. Innét nyerte az egész év »jobileum« elnevezését. Az ó-szövetségi jubileum tehát isteni eredetű és hatása örvendetes vala. Minthogy pedig az ó-törvény csak árnyéka az újnak s mivel az Űr Jézus nem jött a törvényt felbontani, hanem beteljesíteni, azért a jubileumi évnek a kereszténységben is meg kellett lennie és időnkint ismétlődnie. Hogy a jubileumi év megtartását a keresztények mely évben kezdették, azt teljes pontossággal nem tudjuk; így Zaccaria, olasz történetiró, »Del Santo Anno« czimü müvében állítja, hogy II. Szilveszter az iooo., II. Pascal az noo., és III. Incze az 1200. évben hirdettek jubileumot; azonban ez állítását okiratokkal bizonyítani nem tudja. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1299. év végén Róma környékéről és messze vidékekről a zarándokok ezrei érkeztek az örök városba és az 1300-iki újév reggelén seregestöl vonultak be Szent-Péter templomába, hogy a sokaktól hiresztelt és így reméllett jubileumi nagybucsuban részesüljenek. Az ekkor uralkodó pápa, VIII. Bonifácz, a legszorgosabb levéltári kutatások után sem jött nyomára, hogy valamelyik elődje ez évre jubileumi-bucsut hirdetett volna. Mindössze egy 107 éves savoyai aggastyánt vezettek eléje, ki azt erősítette, hogy ő ezelőtt 100 évvel Rómában jubileumi búcsúban már vett részt és ekkor édesatyja meghagyta neki, hogyha Isten különös kegyelméből még 100 évet élne, a következő jubileumi búcsút, ha csak teheti, el .ne mulaszsza. Két más öreg a beauvaisi egyházmegyéből hasonló értelemben nyilatkozott; miért a pápa bíborosai tanácsára 1300 évi február hó 22-én kibocsátá »Antiquorum habet fida relatio« — «Mint az öregek hü előadása tartja« kezdetű, örök nevezetességű bulláját és azt Szent Péter templomában Rómának és az egész kér. világnak kihirdette. . E szerint a pápa az 1300-iki és az utána következő minden századik évet jubileumi vagyis szentévnek nyilvánít és tartamára teljes búcsút enged mindazoknak, kik Rómában : a) törödelmesen meggyónnak ; b) méltóképpen megáldoznak és c) az általa kijelölt négy főtemplomban, ha rómaik, harminczszor, ha idegenek, tizenöt egymásután következő napon az anyaszentegyház szándékaira imádkoznak. Minthogy azonban ily 100 éves jubileumot csak ritka keresztény érhet meg, azért már 1342-ben arra kérték VI. Kelemen pápát, hogy az ó-szövetségi jubileumi év mintájára minden ötvenedik évre engedjen jubileumot. A pápa hajolt a kérésre és a jubileumot az 1350-ik évre kihirdette, egyúttal megengedte, hogy a keresztények minden ötvenedik évet jubileumi év gyanánt ünnepelhessenek. 1 Exod. XXIX. 38. 39. — s Exod. XX. 8., Levit XXIII. 3. — 3 Exod. XXXV. 2. — 4 Levit. XXV. 10. II.
