A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
2»9 önként magunkra vállalt vezeklési cselekedetek buzgó elvégzése, vagy különféle ajok-bajok türelmes elviselése által Az Ur Isten ugyanis a szükölködőnek nyújtott egy pohár vizet, vagy falat kenyeret sem hagy jutalom nélkül. A gyónás után elégtételkép végzett imádságért, alamizsnáért, böjtért vagy más egyéb jócselekedetért bőven megfizet az által, hogy az ideiglenes büntetésből, melyet az örök büntetés helyett reánk rótt, egy részt kegyesen elenged. 2. Az ideigtartó büntetés törlesztése gyónáson kívül a búcsú által. Az ó-szövetségben a bűn által megbántott Isten igazsága súlyos, ideigtartó büntetéseket szabott még a törödelmes bűnösökre is. így ősszülőinknek bíinük bevallása és megsiratása után is még 900 évig kellett e siralom-völgyében bünhődniök. Hasonlókép Dávidnak is magát és családját súlyosan érintő sőt országos csapásokat is kellett elviselnie, habár az Úr prófétája által biztosította őt, hogy bánata és vezeklése miatt bűnét neki megbocsátotta. Az őskeresztény egyház az ó-szövetségi szentirás szellemében kétféle súlyos elégtételt rótt a bűnösökre. Az egyiket a szentgyónásban, a mely elégtétel titkos és a penitenczia-tartás szentségének kiegészítő része volt, azért alóla fölmentést nem is adott. A másik elégtétel — főkép a nyilvános bűnökre gyilkosságra, házasságtörésre, rablásra, uzsorára lett kiszabva és ez — nyilvános és több évre terjedő volt, sőt némelykor az egész életre szólott, és e vezeklés lerovását még császári méltóságoktól, pl. Nagy Teodosiustól is megkívánta az egyház fegyelme. Midőn az egyház e súlyos vezeklést a bűnösökre kirótta, eltévedt gyermekeinek csak javát óhajtotta, hogy t. i. azok már e földön letörleszszék az ideigtartó büntetéseket. Az egyháznak — mint Jézus Krisztus jogszerű megbizottjának — volt hatalma ily vezeklés kiszabására, mert isteni alapítójától korlátok közé nem szorított, oldó és kötő hatalmat kapott: „A miket megkötöztök a földön, meg lesznek kötözve a mennyekben is; a miket megoldoztok a földön, meg lesznek oldozva a mennyekben is.“1 Az egyház e kötöző hatalmát Krisztus nevében, tekintélyével és megbízásából használta Szent Pál apostol, midőn a czégéres bűneivel az egész hitközséget megbotránkoztató korinthusi férfit a keresztény hitközségből kizárta.2 De a mint a kötöző, épúgy a feloldó hatalmat is gyermekei örök üdvösségének minél hathatósabb előmozdítására használta az egyház. Megtörtént ugyanis, hogy a lelki anya, az egyház — főkép az üldözések idején, halálos betegség esetén vagy egyéb ok miatt is — a bűnösre kirótt egy, vagy több évig tartó vezeklést egészen vagy részben elengedte. így például Szent Pál, midőn értésére jutott, hogy a hitközségből előbb kizárt korinthusi férfi komolyan magába szállt és a megtérés méltó gyümölcseit termi, sőt már az egész község is közbenjárt érte : a mi Urunk Jézus Krisztus nevében és hatalmával büntetése hátralevő részét neki nagylelkűen elengedte.8 1 Máté XVIII. 18.; XVI. 19. — 1 Kor. I. L. V. 4. — 3 Kor. II. L. II. 10.
