A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
27 kétszáz ezer keresztény zarándokolt az örök városba, köztük szienai Szent Katalin, svédországi Szent Birgitta stb. Nagy Lajos királyunk is elment oda ezer bőrsisakos vitéz kíséretében és midőn szeptember vége felé Róma közelébe ért, Cola Rienzi, népvezér, száz bibor- ruhás diszcsapattal négy mérföldnyire eléje méné és harsogó zeneszó mellett kisérte be a koszorúkkal és himes szőnyegekkel pazarul fölékesített városba. Dicső királyunkat az éppen üresen álló pápai palotába szállásolák, mig a jó magyar vitézek, minthogy a temérdek zarándok miatt szállást nem kaphatának, kénytelenek voltak tábortüzek mellett szabadban tölteni az éjeket. De a kemény időjárás viszontagságai között tiizelé és lelkesíté őket nagy királyuk példája, a ki Szent-Péter templomában naponkint szent-misét hallgatott, Üdvözítőnk keserves kínszenvedése fölött megilletődött szívvel mindannyiszor megtekintő Veronika-kendőjét. így végezte mindenek épülésére több napig tartó ájtatos- ságát és midőn a pápai feloldozás után Urunk szent testét magához vévé, Szent- Péter oltárára négy ezer arany-forintot áldozott.1 A komoly magába szállás jelemzésére a történet felirta, hogy a fogadósok vendégeik nagy tömegében a kiszolgált ételek árát személyesen átvenni nem tudták; a zarándokok mindegyike letette tehát az asztalra tartozását, hol garmadában halmozódott össze a pénz és sem ehhez nem nyúlt senki, sem pedig fizetés nélkül el nem távozott. Az 1600. évben VIII. Kelemen alatt Rómában lefolyt jubileumról a szent- életű és nagy tudományi! Bellarmin bíboros azt mondja, hogy e jubileumi év a bünbánat oly fölséges gyümölcseit, annyi megtérést termett, oly kiváló jócselekedeteket látott, hogy méltán nevezhetjük az Ur előtt kedves, termékeny szentévnek. Végül, hogy többet ne említsek, Őszentsége, a nesztori éveknek örvendő XIII. Leo pápa, ifjúságának felejthetlen emlékei közé számítja az 1825. évi rendes jubileumot, melyen boldog emlékű elődje, XII. Leo, mezítláb vezette Róma utczáin a jubileumi körmenetet. Ugyané jubileumban vettek részt a szentség hiré- ben elhalt Mária Kristina, nápolyi királyné, édesanyjával, Mária Teréziával, a pie- monti özvegy királynéval és nővérével Mária Annával, lukkai herczegnővel. A három fejedelemnő kezükben a szent-olvasóval, XII. Leo pápához hasonlóan mezítláb indultak meg május első vasárnapján a kijelölt főtemplomok látogatására, hogy a jubileumi teljes búcsút megnyerjék. E rendkívüli jelenet látása mindenkit meghatott s a fejedelmi hölgyek mély áhitata sok buzgó követőre akadt.2 De ne menjünk példákért a messze múltba; ki ne tudná közülünk, hogy a múlt jubileumi évben öregek, ifjak, gazdagok, szegények ezrei keltek útra Róma felé? Mi indította őket arra, hogy elhagyva kedves otthonukat, feláldozva pénzöket, idejöket, koczkára téve egészségüket, esetleg éltöket, az utazás számos bajával és viszontagságával szembe szálljanak ? A nagy vonzóerőt azon jubileumi teljes búcsú képezte, melyet az örök 1 A Magyar Nemzet Története. Budapest. 1895. III. k. 220 sk. 1. — 2 Maria Christina. Wien. 1863. 63, 64. lap.
