A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
94 Kelecsényi Antal, mocsonoki k. tanító (Nyitra egyhm.), Erdélyi Imre, szatmári tanítóképző-intézeti tanár (Szatmár egyhm.), Laszczik Gyula, előszállási tanító (Székes- fehérvár egyhm.), Gubicza Lajos, veszprémi tanitó (Veszprém egyhm.) és Puchy József, zólyom-petri-i tanító (Beszterczebánya egyhm.). A bizottság alelnöke betegsége miatt a gyűlésen nem jelenhetett meg. A felhívott Győr, Nagyvárad g. sz., Pécs és Szamosujvár egyházmegyék képviselői nem voltak jelen. III. Dr. Walter Gyula, elnök következő beszéddel nyitotta meg a gyűlést: »M. t. Központi Bizottság! Abban az új században, a melyet az isteni Gondviselés megérnünk engedett, először van szerencsém a m. t. központi bizottságot szivem egész hevével, bensőm legtisztább érzelmeivel üdvözölni. Minden téren várakozással, reménynyel tekintünk az új század esélyei felé. Nem csekély kíváncsisággal kérdezhetjük az ország katholikus tanítói segélyalap jövője szempontjából is, mily hatást fognak gyakorolni azok a sugarak, a melyeket a XX-ik század napja fog szétárasztani. Félve és remélve kérdezzük, vájjon tüzesek lesznek-e a sugarak és felfogják-e olvasztani annak a közönynek jegét, a mely oly sok szivet hagy még hidegen ez áldásos intézmény iránt ? Félve és remélve kérdezzük, vájjon termékenyítők lesznek-e e sugarak és fognak-e gazdag gyümölcsöket érleni, annak a fának ágain, a melynek lombjai alatt ezren és ezren keresnek üdülést! ? Ki volna képes biztos választ adni e kérdésekre ? A Gondviselés kipuhatolhatlan végzéseinek van fentartva a titok, vájjon meg fognak-e valósulni azok az óhajok, a melyek a nemesebb lelkekben élnek; vájjon teljesedni fognak-e azok a remények, a melyeket a jobb érzésű keblek táplálnak. Részemről az országos kath. tanítói segélyalap intézményével szemben csak egy hő óhajt ismerek. Aminő szükségesnek és áldásosnak tudom azt az iutézményt, amelynek a nm. püspöki kar hagyományos áldozatkészsége létet adott, ép oly forrón kívánom, hogy azt az új század — legalább részben — nélkülözhetővé tegye ! Azt óhajtom, m. t. bizottság, alakítsa az új század oly kedvezően a magyar katholikus tanítóság érdemdús testületének anyagi helyzetét, hogy ne ismerje azokat az emésztő gondokat, amelyek a pillanatnyi segély igénybevételére utalják. Kívánom ezt nemcsak a tanító kar, hanem szeretett egyházunk és hazánk érdekében is. A tanítóság nemes küzdelmekben izzadó seregének hódító munkája csak akkor fog a kivánatos eredmények biztos reményével kecsegtetni, ha tettvágyának hevét, lelkesedésének lángját nem fogják lohasztani azok a gondok, amelyek ma sötét felhőkkel borítják életének egét. Azt kívánom, hogy azokon a rögös utakon, amelyeken a tanítóság nehéz pályája vezet, a gondtalan megélhetés, a nyugodt megelégedés rózsái fakadjanak. Nem kivánom azonban, hogy a tanítóság ez óhajtott előnyöket csak kegyek vagy kiváltságos kedvezmények czimén élvezze.
