A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
92 2356. sz. Vakok és siketnémák oktatása. elé és soroztatik be törvényellenesen. Ami ha kiderül, a törvényellenes besorozások megsemmisítése és az állítási lajstromok kiigazítása igen sok szükségtelen munkát okoz. A felekezeti anyakönyvvezetőknek fentebb előadott felületes eljárása különösen azóta öltött nagyobb mérvet, amióta az állami anyakönyvek vezetése lépett életbe. Van szerencsém ennélfogva a főtiszt, egyházi íöhatóságot kérni, hogy az egyházi főhatósága alá tartozó felekezeti anyakönyvvezető lelkészeket utasítani mél- tóztassék, hogy a védtörvény 36. §-ában, illetve a védtörvény utasítás I. része 16. §-ának 1—3 pontjában eléjük szabott kötelességüket pontosan teljesítsék, jelesen az összes halálozási anyakönyveket pontosan vizsgálják át s az elhalálozási eseteket a védtörvényi utasításban megállapított 1. minta szerinti kivonat 4. rovatába pontosan jegyezzék be s ne elégedjék meg ezen segédokmányok készítésénél a községi elöljárók, vagy más személyek azon állításával, hogy az illető védköteles korban álló egyén életben van. — Budapesten, 1901. évi julius hó 17-én. A miniszter helyett: Zsilinszky államtitkár. Győr, 1901. október 25. A nagyméltóságu magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 4Ői44/i90i. szám alatt f. é. junius 11-én a következő körrendeletét bocsátotta ki: A siketnémák és vakok oktatásának, továbbá a beszédhibában szenvedők kezelésének eredményei, a velük való foglalkozást, nem csupán emberbaráti, — de közművelődési, — nemzetgazdasági és társadalmi szempontokból is fokozottabb mérvben teszik kötelességünkké. Minthogy pedig a tanköteles korú fogyatékosok külön szakiskoláinak felállítása, egyrészt nem is tekinthető tisztán állami feladatnak, másrészt az ily iskoláknak állami jelleggel felállítására való törekvés, anyagi szolgáltatási képességünket fölül is múlja: ezen oktatásügy fejlesztésének egyéb, viszonyainknak megfelelő módjairól kívánok gondoskodni. E czélból elsősorban a fogyatékosok oktatásügyének népszerűbbé tételét és oktatásuk módjának ismertetését vélem eszközlendőnek. így reményiem, hogy mind szélesebb körben fog elterjedni annak tudata, hogy a siketnémák a hangos beszédre megtaníthatok; és úgy ezek, mint a vakok, kenyerük megkeresésére képes iparosokká nevelhetők. így ismeretessé lesz, hogy a beszédhibák annál könnyebben szoktathatok le, mentői zsengébb korban vétetnek kezelés alá. Különösen fontosnak és szükségesnek tartom, hogy ezen ügygyei a hazai tanítók és lelkészek behatóbban foglalkozzanak; hogy azon a helyeken is oktathatók legyenek a fogyatékosok, ahol számukra még külön szakiskolák nincsenek. Az ehez szükséges elméleti ismeretek önképzés, a gyakorlati tanításhoz megkivántató ügyesség pedig, valamely szakbeli intézetnél való hospitálás útján, sajátítható el. Azon tanítók és lelkészek, kik magukban erre hivatást éreznek, a rendes tanórákon kívüli idó'ben eredményesen foglalkozhatnak az említett fogy a-
