A Győri Püspökség Körlevelei, 1901
Tartalomjegyzék
7 Midőn az egyház e súlyos vezeklést a bűnösökre kirótta, eltévedt gyermekeinek csak javát óhajtotta, hogy t. i. azok már e földön letörleszszék az ideigtartó büntetéseket. Az egyháznak — mint Jézus Krisztus jogszerű megbizottjának — volt hatalma ily vezeklés kiszabására, mert isteni alapítójától korlátok közé nem szorított, oldó és kötő hatalmat kapott: „A miket megkötöztök a földön, meg lesznek kötözve a mennyekben is; a miket megoldoztok a földön, meg lesznek oldozva a mennyekben is.“1 Az egyház e kötöző hatalmát Krisztus nevében, tekintélyével és megbízásából használta Szent Pál apostol, midőn a czégéres bűneivel az egész hitközséget megbotránkoztató korinthusi férfit a keresztény hitközségből kizárta.2 De a mint a kötöző, épügy a feloldó hatalmat is gyermekei örök üdvösségének minél hathatósabb előmozdítására használta az egyház. Megtörtént ugyanis, hogy e lelki anya, az egyház — főkép az üldözések idején, halálos betegség esetén vagy egyéb ok miatt is — a bűnösre kirótt egy, vagy több évig tartó vezeklést egészen vagy részben elengedte. így például Szent Pál, midőn értésére jutott, hogy a hitközségből előbb kizárt korinthusi férfi komolyan magába szállt és a megtérés méltó gyümölcseit termi, sőt már az egész község is közbenjárt érte : a mi Urunk Jézus Krisztus nevében és hatalmával büntetése hátralevő részét neki nagylelkűen elengedte.3 Igaz ugyan, hogy ezen elengedés folytán a bűnösnek egy, két, vagy több évi vezekléséből eredő saját érdemei elmaradtak s ennek következtében ideigtartó büntetésének törlesztése megakadt volna. De ez elmaradt, gyarló és fogyatékos érdemeket az ideigtartó büntetések törlesztésére az egyház más módon fényesen pótolta : Jézus Krisztusnak végtelen és kimeríthetlen érdemeiből, melyekhez a B. Sz. Máriának és a szenteknek érdemei is hozzájárultak. Ez érdemeket közös névvel : az egyház kincstárának mondjuk. Ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztusnak egy csepp vére is elég lett volna megváltásunkra, de ő azt az utolsó cseppig kiontotta. Egy perczig tartó szenvedésével is megválthatott volna, ő de 33 esztendeig akart szenvedni értünk, hogy a mi érdemeket mi meg nem szerezhetünk, azokat nekünk megnyerje és egyházának mint kimeríthetetlen kincstárt hátrahagyja. Az Úr Jézus végtelen érdemeihez járultak a B. Sz. Máriáé, kinek szeplőtlen, tiszta lelkét a fájdalmak hét élű tőre járta át; továbbá a szenteké, kik hősi erényekben töltötték éltöket. A szentek érdemei csak azért csatoltatnak az Úr Jézuséhoz, hogy Krisztus érdemei még nagyobb fönségben ragyogjanak. Nyilvános ugyanis, hogy a szentek jócselekedetei Krisztus érdemének gyümölcsei. Ez nekünk buzdításul is szolgálhat és hálára is gerjeszthet bennünket. Az egyház kezdettől fogva osztogatta gyermekeinek e lelki tárház bő kincseit. így, midőn Szent Pál a bűnös korinthusi embernek még le nem rovott büntetését elengedte.1 Midőn zsinataiban, például az ancyriai és nicaeaiban, a püspököket fölhatalmazta, hogy fontos okoknál fogva a bűnösökre kiszabott büntetéseket 1 Máté XYIIT. 18.; XVI. 19. — 2 Kor. I. L. V. 4. — 3 Kor. II. L. II. 10. — 4 Kor. II. L, II. 7 v.
