A Győri Püspökség Körlevelei, 1898
Tartalomjegyzék
95 Mindezekhez képest, de már az 1895. XLIII. t. ez. 5. §-a értelmében is nyilvánvaló, hogy valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből való kilépés, illetve az ebbeli szándék kijelentésének érvényessége a határidő szempontjából is úgy ítélendő meg, mint az áttérésnél. Budapesten, 1898. évi november hó 12. Wlassics Gyula. a Győr, 1898. deczember 14. ■< .r! Ha az állami anyakönyvvezető a házasságkötésről szóló tanúsítvány kiállítását megtagadja, az illetékes lelkész nem zárható el attól, hogy a házast- ság polgári megkötésének más módon való igazolását elfogadhassa. A győri kir. Ítélőtábla házassági törvény elleni kihágás miatt panaszolt Cz. Lajos elleni bűnügyet, melyben a magyar-óvári királyi járásbiróság 1898. évi április hó 13-án 984. sz. a. Ítéletet hozott, vádlott és védője, úgy a királyi ügyész által bejelentett, vádlott által 1045/898. sz. a. Írásban is indokolt felebbezések folytán 1898. évi szeptember hó 29-én tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vevén, a következő ítéletet hozta: A királyi ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. A költségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-cz. 123. §-ába ütköző kihágást az a lelkész követi el, ki valamely házaspárt egyházilag összead a nélkül, hogy ezek igazolnák, hogy előzőleg közöttük a polgári házasságkötés megtörtént. Ez a törvényhely nem határozza meg azt, hogy a polgári házasság megkötésének igazolása a lelkész előtt mi módon történjék? nevezetesen nem állapítja meg azt, hogy annak igazolása csakis az állami anyakönyvvezető által az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 62. §-a értelmében kiállított »tanúsítvány« által történhetik meg; oly esetben tehát, midőn az állami anyakönyvvezető a polgári házasság megkötéséről tanúsítványt nem ad, és ekkép a polgári házasság megkötésének ezen módon való igazolása lehetetlenné válik, az illetékes lelkész nem tekinthető elzártnak attól, hogy a polgári házasság megkötésének más módon való igazolását elfogadhassa, mert ellenkező esetben akkor, ha az állami anyakönyvvezető törvényszerű kötelezettségének teljesítését, a polgári házasság megkötésére vonatkozó tanúsítvány kiadását megtagadja, a házasság egyházi megáldása huzamosabb időre lehetetlenné tétetnék, ami pedig a törvényhozásnak az 1894. évi XXXI. és XXXIII. t.-cz. meghozatalánál szándékában nem állott. A most elbírált esetben vádlott római katholikus plébános, a hozzá egyházi megáldás végett fordult házasulandókat az 1894. évi XXXI. t.-cz. rendelkezésének megfelelően felszólította, hogy a polgári házasságkötés megtörténtét igazolják és az egyházi összeadás szertartását csak akkor teljesítette, mikor a házasfelek és ezek tanúi ismételt kérelemre sem tudták az állami anyakönyvvezetőtől a polgári házasság megkötéséről a »tanúsítvány« kiadását kieszközölni. Ekkor és ily körülmények között fogadta el vádlott plébános a polgári házasság megkötésénél szereplő két tanúnak Írásbeli bizonyítványát annak igazolásául, hogy a polgári házasság az egyházilag megáldandó házasfelek között előttük tényleg megköttetett. 2936. sz. Polgári házasságkötés megtörténtének igazolása.
