A Győri Püspökség Körlevelei, 1897
Tartalomjegyzék
84 IÓ22. SZ. Tanítók alkalmazásáról. A győri egyházmegye valamennyi iskolaszékéhez. A törvényhozás és ministeri rendeletek azon vannak, hogy a néptanitás mindinkább lendületet nyerjen s kívánt gyümölcsöket teremjen. Ezen iparkodásnak nem mindenütt felelnek meg az iskolaszékek, amennyiben a törvény és ministeri rendeletek egyenes és legvilágosabb intézkedései ellen oly egyéneket kivánnak iskoláikba bevezetni, kik a tanításra nincsenek képesítve, tehát feljogosítva sem. Néha olyanok alkalmaztattak mint segítők, alig több mint fölvigyázők, kik végeztek egypár iskolát, megkezdették a képezdei folyamot, de akár szegénység miatt, akár azért, mert megbuktak, iskoláikat nem folytathatták. Ha itt-ott üresedésbe jön egy segédtanítói, vagy osztálytanítói állomás, ezek is előtolakodnak, előre kinálgatással, vagy utólag gyakorlandó fizetéselengedés Ígéretével iparkodnak megnyerni az iskolaszéki tagok jóakaratát. Először csak egypár tag Ígéretét nyerik meg. Ezek, hogy megmutassák, miszerint ők valamik a községben, iparkodnak engedékeny társakat szerezni. Beáll a makacsság, mely ellen hiába küzd a lelkész. Előállanak ily egytigyü okoskodással, hogy ők fizetik a tanitót, tehát ők rendelkeznek is. Arról, hogy saját gyermekeik fogják megsinleni a tanítás gyengeségét, eredménytelenségét, ilyenkor nem gondolnak. A törvény méltán szigorú ezen kérdésben ; elrendeli, miszerint nem szabad olyanokat szegődtetni főtanitó, osztálytanító, sőt még segédtanítónak sem, kiknek nincsen képesitőjök. Mert ha az oktatáshoz engedünk tanulatlant, bukottat, vagy talán erkölcsileg is hanyatlottat nyúlni, lehetetlen, hogy a tanitás ügye hazánkban előre haladjon. Ha feledékenységbe mentek volna az ide vonatkozó törvények, azokat miheztartás védett itt emlékezetbe hozni időszerűnek tartom. 1868. évi 38 t.-cz. 133. §. »Tanítói hivatalra ezentúl csak oly egyének képesítettek, akik valamely nyilvános képezdében az egész tanfolyamot bevégezték s a kötelezett vizsgákat letevén, (bélyegmentes) tanítói oklevelet nyertek; vagy ha nem végeztek is nyilvános képezdei tanfolyamot, mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsgát nyilvános képezdében sikerrel kiállották. Azon nem okleveles tanitók, akik a jelen törvény kihirdetésekor már hivatalban voltak, állomásaikon meghagyatnak ugyan, de kötelességük az iskolákat vizsgáló főhatóság előtt tanitásbeli jártasságukat és ügyességöket igazolni. Akik ezt igazolni nem tudják, a nyári szünnapok alatt a legközelebbi képezdében póttanulásra kötelez- tethetnek.« 1876. évi 28. t.-cz. 13. §. »1. A községi iskolaszék okleveles tanítókat, avagy tanitóképezdét végzett egyéneket segédtanítókul meghívhat.« Szinte 1876-ban jött ki a latin és görög szertartásu római kath. hitközségek iskolaszékeinek szervezetére és hatáskörére vonatkozó rendszabály, melyben a 21. és 22. §§. igy szólnak : »Az iskolaszék a tanítókat a megtiresült állomásokra mindenkor elő- legesen kihirdetett pályázat folytán az e hivatalra képesítettek közöl az egyházkerületi tanfelügyelőnek, vagy helyettesének, mint egyházhatósági biztosnak jelenlétében választja. A választási jegyzőkönyvet a megválasztott tanító bizonyítványaival együtt az egyházkerületi tanfelügyelőség utján a választás megerősítése végett az egyház- megyei hatósághoz felterjeszti.
