A Győri Püspökség Körlevelei, 1894
Tartalomjegyzék
60 mények között, figyelemre méltó felvilágosítást ad a vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minis- teriumnak, mint ily ügyekben legfelsőbb fokon döntő hatóságnak, alább egész terjedelemben közölt elvi jelentőségű határozata. Vallás- és közoktatásügyi magyar kir. Minister. 11983. szám. Nagyságos Simon Ödön kir. tanácsos urnák, Sopronvármegye alispánjának. A beői róm. kath. plébános és kántortanító karczgabona járandósága iránti vitás ügyben tekintetbe véve, hogy az iratok közt fekvő s a rendszerinti canonica visitatiot pótló 1802-ik évi jövedelmi összeírás szerint Beő községben a r. kath. lelkésznek ágybér gyanánt járó karczgabona-illetmény az ottani 70 házas telek és 14 zsellérség után szolgáltatandó ki, s amennyiben azon összeírásban kiszámítva is találtatik, hogy ilykép mily gabona-, illetve ennek megfelelő pénz- mennyiség jár évente a lelkésznek, kétséget nem szenved, hogy ezen községben a volt jobbágy- és zsellérállományok képezik az ottani r. kath. lelkész karczjárandóságának alapját és biztosítékát; tekintetbe véve továbbá, hogy régibb törvényeink szerint a külbirtok a belteleknek elválaszthatlan alkatrészét képezte (1. 1836 : IV. t.-cz. 9. §.), s igy midőn Beő községben a karczjárandóság házhelyek és zsellérségek szerint állapíttatott meg, és ezekre mintegy alapíttatott, akkor az illető tényezőknek nem állhatott szándékában a kérdéses szolgálmánynyal csupán a belsőséget és nem az azzal elválaszthatlan kapcsolatban állott külső birtokot is terhelni: mihez képest a közigazgatási bizottság által helybenhagyott 5224/93. számú alispáni határozat idevonatkozó indokolása meg nem állhat; tekintetbe véve, hogy az ezen ügyben megtartott tárgyalás a karczjárandóság kivetése és behajtása körüli gyakorlatra nézve annak igazoltatására vezetett, hogy Beő községben ezen papi illetmény mindenkor a telkes birtokra, tehát nem a ház- vagy belsőségre, alapítottnak ismertetett, és hogy a telek eldarabolását tiltó törvény hatályon kívül helyeztetése és sok külbirtoknak idegenek által történt megvásárlása következtében az újabb időben már ezen illetmény kizárólag a földbirtokra, és pedig 1000 [Uölenkiiit, vettetik ki, mely gyakorlat létezése az ezen vitás ügyben szereplő kiilbirtokosok részéről kétségbe nem vonatott, sem eddig bármely oldalról kifogás vagy panasz tárgyává nem tétetett; tekintetbe véve, hogy a panaszlott külbirtokosok nem tagadják, miszerint az általuk megvett földek annak előtte a kérdéses karczgabona-tartozással terhelt volt úrbéres telek kiegészítő részét képezték ; tekintetbe véve, hogy az ágybér és ezzel hasontermészetü papi illetmények iránt felmerült oly vitás kérdéseknél, amelyek alapos megoldására az illető egyházlátogatási okmányokban elég világos és határozott intézkedés nem találtatik, a közigazgatási hatóságok által első sorban a kellően kinyomozandó és megállapítandó gyakorlat veendő irányadóul; és végre tekintetbe véve, hogy ezzel szemben az érdekelt külbirtokosok egy némelyei által felhozott azon indok, hogy ők az illető kiilbirtokot közárverésen vagy adásvevési szerződés utján szerezték meg anélkül, hogy ez utón a papi karcz kiszolgáltatásának terhét is magukra vállalták volna, mivel sem igazolt puszta állításnak tűnik fel, és figyelembe már csak azért sem vehető, mert az illetők azt, hogy a kérdéses földek után birtokelődeik karczot nem fizettek, s igy ők azon földeket a papi karcz terhétől menteseknek tekinthették, nem is állították, annál kevésbbé igazolták, és mert ha a kérdéses karczfizetés kötelezettsége alul magukat szerződési vagy ehhez hasonló tisztán magánjogi alapon kívánják tekintetni, erre nézve vélt jogaik érvényesítését a bírói utón megkísérlem szabadságukban áll, a valláskülömbségre fektetett kifogás pedig, minthogy a kinyomozott gyakorlat
