A Győri Püspökség Körlevelei, 1892
Tartalomjegyzék
65 convertere ad Ecclesiae bonum et ornamentum studuimus. Nunc jam, nec enim dissimiliter reliqua vita decurret, si vel nova affulgeant gaudia vel impendeant dolores, siqua gloriae accessura sint decora, eádem Nos mente eodemque animo constantes, et gloriam unice appetentes a Deo caelestem, davidica illa juvabunt: Sit nomen Domini benedictum: Non nobis Domine, non nobis, sed nomini hio da gloriamd) Equidem a filiis Nosti is, quorum in Nos videmus studia tam pie et benevole incensa, potius quam gratulationes et laudes, summas Deo optimo grates precesque et vola magnopere expectamus, maxime laetati, si hoc Nobis impetrent, ut quantum virium et vitae supersit, quantum resideat auctoritatis et gratiae, tantum Ecclesiae omnino accidat salutare, in primis ad infensos et devios, quos jamdudum vox Nostra invitat, reducendos reconciliandos. Omnibus autem dilectissimis filiis, ex proxima, Deo donante, faustitate et laetitia Nostra, justitiae, pacis, prosperitatis, sanctimoniae bonorum omnium affluant munera; hoc paterna caritate a Deo adprecamur, hoc eloquiis ejus commonemus: Obaudite yne ..........et quasi rosa plantata super rivos aq uarum fructificate ; quasi Libanus odorem suavitatis habete. Florete flores quasi lilium, et date odorem et frondete in gratiam, et collaudate canticum et benedicite Dominum in operibus suis. Date nomini ejus magnificentiam, et confitemini illi in voce labiorum vestrorum et in canticis et citharis..., in omni corde et ore collaudate et benedicite nomen Domini.2) Quibus consiliis et optatis si forte illuserint nefarii homines, qui quaecumque ignorant, blasphemant, parcat illis clementer Deus; ut ipse autem propitius, exorante sacratissimi Rosarii Regina, obsecundet, habete auspicium, Venerabiles Fratres, idemque pignus benevolentiae Nostrae, Apostolicam benedictionem, quam singulis vobis et clero populoque vestro peramanter in Domino inpertimus. Datum Romae apud S. Petrum die 8. Septembris anno 1892. Pontificatus Nostri quintodecimo. L e 0 PP. XIII. Jaurini, die 1 i-a Octobris 1892. Az 1877. évi XX. törvényczikk, miután a 2. §-ban kimondotta, hogy «a kiskorúak atyai hatalom vagy gyámság alatt állanak»; a 21. 22. és 23. §§-aiban pedig az atyai hatalom megszűnésének, megszüntetésének s gyakorlata felfüggesztésének eseteit megállapította, továbbá a 27. §-ban elrendelte, hogy «mindazon kiskorúak, kik atyai hatalom alatt nem állanak, gyámság alá helyeztetnek», a gyámok és gondnokok jogait és kötelességeit megállapító V. fejezete alatt a 113. §-ban igy rendelkezik: «A gyám vagy gondnok köteles a gyámhatóság jóváhagyását következő' esetekben kikérni: ... 5. a kiskorú házasságára nézve átalában, ha aziránt a gyám és szülők, illetőleg rokonok és a kiskorú között egyetértés létre nem jött; továbbá a 18. évet még be nem töltött kiskorú fiú, valamint a 16. évet még be nem töltött kiskorú leány házassága tekintetében, a házassági szerződésre nézve pedig minden egyes esetben.» Ezen törvény alapján a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium 1881. január 22-én 1288. sz. a. kelt körintézvényével, mely az ugyanazon évi egyházmegyei 2317. sz. Kiskorúak házasságáról •) Ps. CXII, 2. CXIII, I. — Eccli. XXXIX, 17-20, 41.
