A Győri Püspökség Körlevelei, 1892
Tartalomjegyzék
engedelmességet megtagadta, bottal hátán egy párszor megütötte; beismerte, hogy P. Annára ugyanazon időben és indokokból alfelén, majd más alka’ommal hátán szintén bottal kettőt, illetve kettőt-hármat reáhuzott; tagadta azonban, hogy utóbbinak fejét is megütötte; tagadta, hogy a tőle származó ütés következtében oly nagy mérvű sérülések jöttek létre, mint aminőket az orvosi látlelet feltüntet. Tekintve, hogy vádlott tanító még csak valószínűvé sem tudta tenni azon állítását, hogy az orvosi látleletben feltüntetett sérülések nem tőle származnak: a kir. járásbíróság az okozati összefüggést vádlott által beismert cselekmények és az orvosi látleletben feltüntetett sértések között megállapíthatónak tartván, az okozott egészségháboritások tartamára való figyelemmel, vádlottat súlyos, illetve könnyű testi sértés vétségében vétkesnek ki mondandónak találta. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete és azon k örülmény, hogy sértettek rossz viselete folytán származó felindulásában lépte túl a büntetés, illetve feddés jogos határát, súlyosító körülmény hiányában, mint túlnyomó enyhítő körülmény, a btk. 92. §-ának alkalmazását tette indokolttá; miért a kir. járásbíróság a súlyos, illetve könnyű testi sértés vétségében bűnösnek mondta ki s csekélyebb fokú pénzbüntetésre ítélte. A pécsi kir. Ítélőtábla, hova az ügy felebbeztetett, 1891. évi 1813. sz. a. a súlyos Lesti sértés vétsége iránt újabb vizsgálatot rendelt el; a könnyű testi sértés vétségére nézve pedig vádlott tanítót a vád és következményeinek terhe alól felmentette, azon döntő indokból, mivel azon könnyű te ti sértést vádlott mint tanító az iskolában őt kétségen kívül megillető házi fegyelmi jog gyakorlatában követte el és igy eme tette miatt a btkv. 313. §-a szerint bűnvádi utón felelősségre nem vonható. (Magyar Közigazgatás. 1892. évf. 20. szám.) Győr, 1892. julius hó 30-án. SS. Caes. et Regia Apostolica Majestas vigore altissimae sub 6-a 1. m. Julii emanatae resolutionis D. Josephum 111 íny i, parochum Kisbérensem, C. E. J. Canonicum Honorarium clementissime nominare dignata est. D. Alexander Giess wein, Secretarius Eppalis, a munere Archivarii Officii Dio'ecesani relevatus est. D. Joannes Egyed, Notarius S. Sedis, a munere Caeremoniarii Eppalis relevatus, constitutus est una Officii Dioecesani Archivarius. D. Vincentius Bedy, cooperator in Győrszigeth, nominatus est Caeri- moniarius Eppalis. D. Franciscus Wohlmuth, Spiritualis in Seminario Eppali minori, destinatus est Director Spiritualis Monialium Carmelitarum Discalc., Monasterium quondam Paulinorum in Bánfalva (Wandorf) proxime ingressurarum. D. Stephanus Köttinger, cooperator Nyulasensis, nominatus est Spiritualis in Seminario Minori Eppali. DD. Cooperatores: Laurentius Barilich e Német-Keresztur ad Czin- falva, Josephus Ko várzik e Gyömörő ad Nyúlás, Ferdinand u s B u gl e di c h e Loók ad Gáta, Martinus Mersich e Gáta ad Loók, Antonius Papp e Téth ad Kisbér, Stephanus Holenczer e Kisbér ad Téth in pari qualitate translati sunt. 39 Nr. 1805. Mutationes in Clero.
