A Győri Püspökség Körlevelei, 1888
Tartalomjegyzék
6 „A m. kir., honvédelmi ministeriumnak 1870. évi nov. 27-én 24962. sz. alatt kelt körrendeleté a tényleges szolgálatban elhalt katonákról szóló bizonyítványok a polgári hatósággal közlése iránt. A katonai kórházakban vagy háború alkalmával elhalt katonákról szóló halotti bizonyítványok tekintetében, a családi viszonyok rendezése czéljából, és az anyakönyveknek az illetékes lelkészek által eszközlendő kiigazítása végett, értesítem . közönséget, hogy a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyetértőleg, s ennek folyó évi augusztus 17-éről 4747. szám alatt kelt átirata szerint, valamennyi katonai hatóságoknak meghagyatott, hogy a tényleges szolgálatban elhalt katonákról kiállított halotti bizonyítványokat, minden késedelem nélkül azon hadkiegészítési kerületi parancsnoksághoz küldjék át, a melynek területéhez az elhalt katona, illetőségénél fogva, tartozott; a hadkiegészítési parancsnokságok pedig utasittattak, hogy az ily halálozási esetekről az illető polgári közigazgatási hatóságokat, a felek tudósítása végett, mindannyiszor értesítsék. Minthogy azonban az anyakönyvi kivonatok, illetőleg a jegyzőkönyvek, és ennélfogva a halotti bizonyítványok is, a hadkiegészítő parancsnoksághoz tartozó katonai lelkésznél őriztetnek: a felvilágosítást kérő felek a halotti bizonyítványokat saját közigazgatási hatóságaik utján az illető hadkiegészítő parancsnokságtól, vagy egyenesen az ezen parancsnoksághoz tartozó katonai lelkésztől kaphatják meg. Felhívom ennélfogva . . . . közönségét, hogy ezen rendeletemet közhírré tenni, s annak foganatosítását részéről előmozdítani ne késsék. Kelt Budán, november 27-én 1870. Strigonii, die 5-a Januarii, 1888. Nr. B68. Rescriptum minist, de solutionibus do centum accurate praestandis. „A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministertől. 49877. szám. Főmagasságu Bibornok Herezeg-Primás és Érsek Ur! Daczára annak, hogy már több ízben, legutóbb pedig a kir. tanfelügyelőkhöz intézett f. é. márczius hó 2-án 6567. sz. a. kelt körrendeletemben intézkedtem az iránt, hogy a tanítók fizetései és egyéb illetményei pontosan szolgáltattassanak ki, még is mindegyre újabb panaszok merülnek fel a miatt, hogy a tanítók fizetéseiket rendetlenül és elkésve kapják meg. Tekintve azt a körülményt, hogy a néptanítók fontos hivatásukhoz képest általán véve úgyis mostohán vannak díjazva és megélhetésük szempontjából javadalmaik pontos és kellő időben való kiszolgáltatására vannak utalva; — tekintettel arra, hogy javadalmaik elkésett kiszolgáltatása esetén anyagi romlásukhoz vezető és állásuk tekintélyét aláásó kölcsönkérésre vannak utalva; — tekintettel végre arra, hogy az anyagi zavarokkal küzdő tanító nem képes feladatának higgadt teljesítésére, minek következtében az iskola és a közmivelődés kárt és hátramaradást szenved: ezeknél fogva teljes bizalommal fordulok Főmagasságodhoz azon megkereséssel, hogy hatáskörében, valamint általán a népnevelés előmozdítására, úgy különösen arra is gondos beható figyelmet fordítani méltóztassék, hogy a felekezeti iskolai tanítók illetményei az illető közegek által pontosan szolgáltattassanak ki, ezen czélra
