A Győri Püspökség Körlevelei, 1886
Tartalomjegyzék
18 képen akkor, midőn a párbért követelő lelkész azt állítja, hogy a párbórszolgálta- tás ingatlanokon nyugvó dologi terhet képez ; minthogy e kérdés elbírálása már az 1881. LIX. t.-ez. 6. §-ánál fogva is az illető birtokbiróság hatáskörébe van utalva. E megoldás lényegileg összhangzásban van az 1848 előtti jogállapottal is ; mert a párbérszolgáltatás iránti követelés a jogot tagadó féllel szemben 1848 előtt is a lelkész, illetőleg annak képviseletében a törvényhatósági ügyész által a polgári biró előtt per utján érvényesíttetett. (Példa erre a kir. ítélőtáblának a Molnárféle döntvénygyiijtemény 468. lapján foglalt, 1817. évi szeptember 25-iki keletű határozata.) A kir. Curia jelen határozatának czélja azonban még sem lehet az, hogy megszüntettessék az eddig fennálló s viszonyainknak megfelelő ama gyakorlat, mely szerint a párbérszolgáltatás iránti követelés mindenkor, tehát oly esetekben is, melyekben előreláthatólag a kötelezettség jogalapja kétségbe fog vonatni, első sorban közigazgatási utón érvényesítendő. A kir. Curia fennállott semmitőszéki osztályának határozataiban és a kir. Curiának több határozatában is elismert eme gyakorlatnak a törvényhozás intézkedéséig való fenntartása czélszerü, már azért is, mert gyakran a panaszlott védelmének iránya előre nem tudható, és mert e gyakorlat nem áll útjában annak, hogy ott, hol a kötelezettség alapja vitás, a közigazgatási határozat jogerőre emelkedése után az abban meg nem nyugvó fél az ügyet bírói útra vihesse. Végül megjegyeztetik, hogy az utóbbi esetekben az ügy sajátszerü természeténél fogva az 1877. XX1L t.-czikkben szabályozott kisebb polgári peres ügyek bírósága nem illetékes, mert a kereset első sorban a kisebb polgári peres eljárás alá eső értéket meghaladó követelési alap birói elismerésére van irányozva. Kelt Budapesten, a kir. Curia polgári szakosztályainak 1885. évi november hó 27-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1886. évi január hó 22-én tartott teljes ülésben. 31. szám. Dologi tehernek tekintendő-e a párbér minden oly esetben, midőn a „ca- noniea visitatio“ értelmében annak szolgáltatása házak vagy telkek szerint történik ? (3125., 5023., 6531/P. 1884., 1327., 3571/P. 1885. számokhoz.) Határozat: Az magában véve, hogy egyes helyeken a visitatio canonica feljegyzései szerint a párbér minden ház vagy telek után szolgáltatik ki, nem képez alapot arra, hogy a kérdéses helyeken a párbér ingatlanokon nyugvó dologi tehernek tekintessék. Okok: A párbér a hívek önkéntes oblátióiból veszi eredetét, czélja a kath. lelkész ellátásának biztosítása volt, s ennélfogva az fogalmilag a plébániai kötelék- Iiez tartozóknak jogszokás (laudabilis consvetudo) utján keletkezett személyes kötelezettségén alapul. A párbórszolgáltatások eredetük- és fejlődésüknél fogva a földesur kegyúri kötelezettségeire vissza nem vezethetők, mert mellőzve a patronatus jogalapjainak vizsgálatát, kétségbevonhatatlan tény az, hogy a földesúri hatalom és a patronatusi jog számos helyeken nem volt egy kézben összpontosítva, és mert különben is a
