A Győri Püspökség Körlevelei, 1884

Tartalomjegyzék

Ad Circ. Nr. IV. a. 1884.

Ivan Zalka,

Po Bozsjoj Miloszerdnoszti I Szvete Apostolszke Sztolice Miiosche Jurszke Biskupie Biskup, Nyih. Cesz. Kraly. Apostolszkoga Velicsansztva Delotvorni Otajni Vichnik, Uzoritoga Papinszkoga Pridsztolja Priszednik I Dvorni Popovszki Poglavnik, Sz. Bogoszlovja

Naucsitely i. t. d.

Ya Krisztusi predragim szvim pravovernim Jurszke Biskupie zvelicsenye va Jezusu Krisztusu našem Goszpodinu, i moj otcsinszki blagoszlovT

Predragi va Krisztusu! Po volyi naše obcsinszke matere katholicsanszke Crikve csinimo, kad szveto korizmeno vrime na to hasznujemo, da sze od halabure szvita odvernemo, va mirnoj szamoti nas zsitak pregledamo, i premislyavamo, kako bi naše griske i mlabavoszti pobolsali. Pri ovom pregledanyu nait chemo csine, o dabi nye nigdar nebi bili ucsinili, nait chemo i mnogo drugo, osa szmo zamudili esinit. I ovo preglcdanye mora'va narni zbudit tverdno najperzimanye zla sze esu- vat, i dobro esinit. I tako sze sztane ono, osa sze va szvetoj masi na pervu korizmenu nedilyu veli, najme: da Bog szvoju Crikvu, krez szvakoletno obderzsavanye korizmenoga poszta, csiszti. K-tomu je pak bozsja miloszt potribna; nigdor ni jak, po lasehoj moehi, nego po bozsjem szmilovanyu veli sz. Ciprian. Potribno je zato k-nyemu pamet i szerdee podvignut, to je: molit. Po nyigovoj miloszerdnoj pomoć hi ne szamo va našoj telovnoj, nego i duhovnoj nevolyi polascliinu naidemo. Molitva najme je, kot niki pobozsni crikveni piszac (Sz. Ludevig iz Granada) veli: nemoch- nim vraestvo, turobnim batrenye, szlabim jakoszt, grisnikom obramba, praviesnim radoszt, szoj Crikvi pomoch. Naša molitva, kot nigda skale Jakova, zemlyu z-nebom zvezsuje. Po ovili skalah bozsji Angyeli noszu pred Boga naše prosnye, i nam dop- rimu doli nyigovu miloszt.

Bog je szvemoguch, miloszerdan, i neszkoncsano dober, on je veran v^, szpunenyu szvoga ubechanya; zato naše prosnye szpunit more, i oehe, ali szamo onda, kad za pravo proszimo, u pravom naesinu.

Ya Krisztusu predragi! Szveto korizmene dneve odibral szam na to, da vasz va mojem piszmu na one lasztovitoszti upomenem, ke naša molitva imat mora, da nyu Bog uszlisi. Vechkrat sze je pripetilo, da szu pravoverni proszili, a nyihove prosnye sze uszlisile niszu zato, kad niszu dobro proszili. Od ovoga govori jur sz. Jako va szvojem piszmu: „proszite veli, ali ne primete, kad dobro ne proszite.- (Jak. 4. d. 3. r.)

Pred szvim na to moramo pazit, da nasu molitvu od szve pameti i duše upravimo prez bludenya pameti. To nasz uesi Szpaszitely kad veli: „Ti pak, kad moliš poi va tvoju hizsicu, i pri zapertih vrato moli tvoga Otea va otajnom, i tvoj Otac, ki va otajnom vidi, che ti navernut." (Mat. 6, <i.) Verzsmo tako nasztran szv.aku vrimenitu szkerb, i zabavlyaimo sze szamo z-Bogom, kot klecsechi pred thronom