A Győri Püspökség Körlevelei, 1879
Tartalomjegyzék
4 ily kérdést koczkáztat: Ha Isten fia megfizette az adópénzt, minek képzeled te magadat, ki azt kiszed, kogy nem tartozol azt megfizetni? (C. 28. Caus. 11. qu. 1.) Ha meggondoljuk, kogy a király s országa, szóval a fó'katalom, életünk s vagyonunk biztonsága s a közjó eló'mozditása végett kívánja az adót, ke kell látnunk, miszerint saját jóllétünk érdekében adózunk. Azért sz. Pál is egész elhatározással hirdeti e kötelességet a rómaiakhoz irt levelében : „Adjátok meg mindennek, a mivel tartoztok, akinek adóval adót, akinek vámmal vámot.“ (Hóm. 13, 7.) Végre a keresztény szeretet int, hogy imádkozzunk fejedelmeinkért, miszerint ezek fölismervén hatalmok forrását, Isten szent akaratja szerint konnányozzák népeiket, Istennek, a királyok királyának, adják meg a dicséretet és tiszteletet, népeik irányában pedig kövessék az igazságot s azoknak mind ideigtartó mind örökké való boldogságát eló'mozditni törekedjenek. „A király szive Isten kezében van, amerre akarja, arra hajtja.“ (Péld. 21, 1.) Azértis Istenhez folyamodunk imádságainkban s őt kérjük, hogy a királyt megtartsa s szivét javunkra vezérelje. Sz. Pál igy inté erre tanítványát: „Kérlek azért, hogy mindeneknek előtte könyörgések legyenek, imádságok, kérések, hálaadások minden emberekért: a királyokért s mindenekért, akik méltóságban vannak, hogy nyugodalmas és csendes életünk legyen minden isteni szolgálatban és tisztaságban, mert ez jó és kellemes a mi Üdvözítő Istenünk előtt.“ (I. Timót. 2, 1-—3.) Meg is tették ezt a hívek, még akkor is, midőn nem keresztény fejedelmek, hanem pogány császárok uralkodtak fölöttük. Világos ez abból, hogy a császár jóllétéért áldozatot mutattak be a keresztények; Tertullián pedig igy tanúskodik ezekről: „Imádkozunk a császárokért, hosszú életet, biztosországlást, hűséges házat, erős hadsereget, hú tanácsosokat s békeszerető országot kívánunk neki s mindazt, mit ők úgyis mint emberek, úgyis mint császárok óhajtanak.“ (Apo- log. c. 30.) I)e van még egy, mit ez alkalommal a mondottak fonalán is megérintenem kell. Ez a haza szent szeretete s ebből folyó kötelességeink. Midőn mi e kötelességeket lerójuk, fejedelmünk iránt is teljesítünk kötelességeket, hisz ő a hazának feje s atyja. A király és polgártársaink jóllétének előmozdítása, jogaiknak tiszteletben tartása, az Összes államnak, király s polgártársainknak valódi dicsősége s békessége képezik, amik után hazaszeretetből törekednünk kell. íme, kedves híveim, ezek azok, miket a közelgő nagy családi ünnep alkalmából szentegyházunk tanítása szerint emlékezetetekbe idézni kívántam. Ha majd eljön a várt nap, ezen tanok szülte érzelmekkel menjetek Istennek szent templomába. Adjatok Istennek hálát, hogy ily jó fejedelmi párt adott kedves hazánknak, oly királyt, ki egyik trónbeszédében a nevezetes szavakat mondá: „Boldog fejedelme csak boldog népnek lehet,“ s ki ezek szerint cselekszik is; oly királynét, ki anyai gondjaival annyi szegényt s elhagyatottat boldogít, ki nemzeti nyelvünkkel nemzetünket is úgy szereti, hogy egész hazánknak méltó öröme s büszkesége. De midőn a múltakért hálát mondunk Istennek, lelkünk szemeit, szivünk óhajait a jövőre is kiterjesztjük. Szálljon le felséges Urunk királyunkra Istennek ereje. Környezzék őt bölcs tanácsadók, hűséges nép, bátor hadsereg. Legyen nagy a béke műveiben, dicsőséges a csaták mezején, gazdag az Isten s emberek iránti