A Győri Püspökség Körlevelei, 1876
Tartalomjegyzék
2 úgy jelenleg is, hogy el ne tántorodjunk s elhagyott gyarlóságainkba vissza ne essünk, ismét csak irgalmasságáért kell esedeznünk. Isten szent malasztját adja azoknak, kik készek e malaszttal közreműködni a jóra, s pedig közreműködni egész elhatározással. Sz. Anzelm, egyházunk egyik kitűnő főpapja, egykor egy gyermeket, ki zsinegre kötött madárkával játszott, egészen elmerülve vizsga szemekkel kisért. Látta, miszerint a madár föl-föl röpült, eliramlani szeretett volna, de minthogy zsinegét elszakasztani nem volt ereje, ismét csak visszaesett. Tanítványai megütköztek, hogy ily nagy tudományu s komoly főpap a gyermek e játékát ily figyelemmel kiséré. De ő igy válaszolt: E szegény kis madárhoz hasonló azon bűnös ember, ki bűneitől szabadulni akar, de nincs ereje szakítani a múlttal s igy ismét csak visszaesik előbbi undokságaiba. — Isten nem tagadja meg tőlünk segítségét, de mi is egész erőnkkel azon legyünk, hogy széttépjük a köteléket, mely visszatart a szellemi kibontakozástól, széttörjük a bé- kókat, melyek az erkölcs utján való tovább haladásban akadályul szolgálnak. Alig van valami, mi oly csáberővel édesgetne vissza bennünket előbbi gyarlóságainkra, mint a bűnös gyönyörökről való megemlékezés. Minél élénkebben forgatjuk azokat elménkben, s hozzá gondoljuk, hogy ezekről teljesen lemondottunk, s hogy ezeket soha élvezni nem fogjuk, annál erősebben vonzanak vissza s gyengítik jó elhatározásunkat. Ki a szentek életét éber figyelemmel kisérte, igen sok példát talál ez állítás bebizonyítására. Egy nagy szentatyának, sz. Ágoston doctor- nak életéből hozok föl példát. Midőn sikamlós ifjúságának undokságait már fölismerte, meggyülölte, s elhatározta magát azok elhagyására, e tiltott gyönyörök mintegy ruhájánál fogva húzták őt vissza, s azt suttogák neki: elhagysz-e bennünket ? Inneniül már soha sem fogsz velünk mulatni; soha, soha nem fogsz velünk gyönyörködni! De szent Ágoston Istentől segítve nem ingadozott, nem tágított. Erre már csak mintegy messziről hallatszottak az ingerlés mindinkább elgyengülő szavai. S amint e hangok majd-majd elhaltak, lelki szemei előtt a tiszta élet méltóságteljes s becsülettel nyájaskodó alakja mindinkább határozottabb vonásokban tűnt föl; s a gondolat, hogy ezen és ezen férfiak és nők képesek voltak az erkölcs utain járni, méginkább elhatározá őt, a tiszta élet most választott ösvényéről vissza nem lépni, sőt ama férfiakat és nőket a megtartóztatásban követni. Maga mondja ezt el vallomásainak könyvében (VIII. könyv). — Isten malasztjára van itt szükség, hogy a múltak emléke a jövőnek néha nehézségekkel ijesztgető alakja ellen túlnyomó súlyra ne vergődjék. Ihol egy másik példa. Kortonai szent Margit tisztátalan életének megutálása után, midőn mostoha anyja által a háztól elüzetett, a ház melletti kertben egy fügefa árnyékába leült s mély elmélkedés és siránkozásba merült. Hová menjen, mit tegyen, kiüzetve a család köréből? A lélek azt sugallotta neki, hogy menjen vissza a világ gyönyöreihez, s hogy még fiatal, egészséges és szép lévén, élheti világát az előbbi mód szerint. De Mai’git e gondolatoktól, mert méltán a gonosz lélek sugallatának tartá azokat, elforditá képét s Isten malasztja által megerősítve kimondá: soha többé, soha többé! Fölkelt és Lavianoból Korto- nába ment penitencziát tartani. így tépé szét a zsineget, melyen őt visszarántani akará elhagyott gyönyöreinek emléke.
